Kórházmentés közösen

Az összefogás oka szimpla, ám annál nehezebben orvosolható: a gyógyítóintézmények pénzhiánya. Nem kellett ahhoz jóstehetségnek lenni, hogy az idei költségvetés ismeretében, különösképpen annak a gazdasági válság miatt végrehajtott megkurtítása után baj lesz. Hogy miért nem akkor jeleztek a kórházi menedzserek? Valószínűleg abban bíztak, hogy csakúgy, mint a korábbi években, az idén is összekapar valamennyi pénzt a kormány, és kipótolja a szűkre szabott költségvetési irányzatot. Tavaly például az év közben keletkezett szufficit terhére 22 milliárd forintot meghaladó többletforráshoz jutottak az év végén.

De a mostani esztendő a válság miatt rendhagyó. Nemhogy szufficit nincs, de akár 50 milliárdnál nagyobb lesz az Egészségbiztosítási Alap hiánya a munkanélküliség, illetve az ennek okán kieső bérek tb-járulékának elmaradása miatt. Ezért aztán komoly ajánlatnak tartja Székely Tamás egészségügyi miniszter a kormányét, amely az idén mégis valahonnan kifacsar 4,5 milliárd forintot az egészségügyi intézmények számára.

Ám nem ilyen egyszerű a dolog. Ugyanis a szakma számokkal bizonyítja, ha legalább 25,5 milliárddal nem pótolják ki a kasszát, súlyos betegellátási zavarok lesznek az év utolsó negyedében. Ugyanis a kötelező, ám fedezet nélküli béremelések, az áfaemelés, az ágazatot az átlagosnál is keményebben sújtó infláció és nem utolsósorban a válság hatására zárolt 13,5 milliárd forint miatt kivéreztek az intézmények. Alig van olyan kórház, amelyiknek nincs lejárt beszállítói tartozása. A nagy megyei, súlyponti kórházak 300-400 milliós adósságot halmoztak föl, a négy orvostudományi egyetem együttes adóssága az év végére meghaladja a 4 milliárdot. Így legfeljebb ez utóbbi intézmények kisegítésére lenne elég a kormány ajánlata.

A helyzet súlyossága miatt a kórházak szakmai szervezetei szeptember közepén közös állásfoglalásban demonstrációsorozatot helyeztek kilátásba. Az épületekre kiakasztott zöld lobogókon és a dolgozók köpenyére kitűzött zöld szalagon már túl vannak. S túl vannak a szakminiszterrel, majd a Székely Tamással és Oszkó Péter pénzügyminiszterrel folytatott egyeztető tárgyaláson is. Ez utóbbin olyan emlékeztető született, amely már konszenzushoz vezethet – ha a szakma is enged a 25,5 milliárdból, amit a miniszter remél. Már csak azért is, mert a válság miatt zárolt pénz nemcsak a kórházakat, hanem például a célerőirányzatot, a betegszállítást is sújtja – érvel a tárca.

A kormányzat amúgy azt ígérte, ha lesz megegyezés, októberben kifizeti

a korábban ajánlott 4,5 milliárdot, majd a jövő évi költségvetés terhére decemberben és januárban további összegeket. Ám ez utóbbiak mértéke még nincs lefixálva, az a jövő heti harmadik tárgyalástól is függ. Meg azt sem tudni, hogy a kormány által elfogadott s hamarosan a parlament elé kerülő jövő évi költségvetési tervet megemelik-e ezen ígéretek fedezetének összegével. Ez ugyanis nemcsak a kormánytól, hanem a honatyáktól a függ.

Akárhogy is lesz, tény: ha a háromlépcsős többletjuttatást megkapják a kórházak, némi lélegzethez jutnak. Azért is, mert januárban kétszer csenget a postás a gyógyítóintézményekben, s a jelenleg szokásos három hónap helyett azután a gyógyítást követő két hónap után jutnak hozzá a tb-apanázshoz. Így kifizethetik a körmükre égett adósságokat, s visszaszerezhetik a beszállító gyógyszer- és orvostechnikai cégek megrendült bizalmát. Ez utóbbiak többsége ugyanis hitelből vásárolva szállítja a megrendelt termékeket.

Valódi megoldást azonban csak a jelenlegi intézményrendszer átalakítása, a kihasználatlan kórházak más célú hasznosítása és az hozhat, ha a politika veszi a bátorságot és meghatározza: milyen szolgáltatásokra elég a közbiztosító pénze, s mi az, amiért betegönrészt kell fizetni.

A szerző a Világgazdaság munkatársa