Milyen diplomásokat alkalmaznának a multik?
„A bolognai rendszerre történő átállás nem volt kellően előkészítve” – állapította meg az Állami Számvevőszék a 2005–08-as időszakra kiterjedő vizsgálatában. Az egyetemi és főiskolai hallgatóknak az élethosszig tartó tanuláshoz nélkülözhetetlen alapképességekkel kell rendelkezniük, ha integrálódni szeretnének a tudásalapú gazdaságba. A felsőoktatás számára nem világos, hogy az élethosszig tartó tanulás megvalósulásához milyen módon biztosítsák a „magasabb rendű gondolkodás” képességét. A hagyományos értelemben vett, általános tanulási képességek – különösen a felnőttképzés terén – nem kellően hatékonyak. Átalakuló oktatásunk előtt kihívásként áll a kellő motivációs környezet, a jól strukturált adatbázis, interakciók, tanulói aktivitás és gyakorlati képzés biztosítása. Ehhez kívánatos lenne a minisztériumok, oktatási intézmények és a versenyszféra szorosabb kapcsolata. A hálózatban gondolkodás olyan partneri kapcsolatokat szorgalmaz, amelyek újfajta menedzsmenttechnikákkal támogathatják az egyetemek és a gazdasági szereplők kapcsolatát, a tudásprivatizációra és a profitszerzésre helyezvén a hangsúlyt.
Az elhelyezkedést közvetítő szervezetek a pedagógus, közgazdász és menedzser szakon 10–30, a jogász és bölcsész szakon 30–50 százalékos túlkínálatot jeleztek a múlt év végén. A törvény által előírt – a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatát segítő – diplomáspálya-követési rendszer kialakításában nem történt érdemi előrelépés. Közel harminc kormány- és miniszteri rendelet van érvényben az oktatási törvény mellett, ez túlszabályozottságot jelent.
Ugyanakkor gomba módra szaporodtak az olyan intézmények, amelyek – kihasználva a normatív támogatásban rejlő üzletet – válogatás nélkül vették fel hallgatóikat. A többször módosított elérhető és adható pontszámítás nem bizonyul hatékony minőségi kontrollnak. A lényeg: ma Magyarországon szinte bárki bekerülhet a felsőoktatásba, a demográfiai csökkenés pedig arra ösztönzi az intézményeket, hogy megtartsák tanulóikat. Erősödik a verseny a fiatalokért, nehezen lehet a palackból kiengedett szellemet megzabolázni. Bokros Lajos nem kevesebbet állított, mint: „Magyarországon nem szükséges ennyi és ilyen rossz minőségű felsőoktatási intézmény. A 77 akkreditált egyetem és főiskola közül érdemes megtartani maximum 20-25 intézményt, a többit pedig nem beolvasztani kell a megmaradókba, hogy azok még nagyobb vízfejet növesszenek, hanem be kell zárni.”
Dacára a mérsékelt foglalkoztatási bővülésnek, 2009-ben tíz középiskolás közül kilenc a következő évben újra felvételizik, ha nem sikerül elsőre bejutnia a felsőoktatásba. (Az idén a jelentkezők 74 százalékát felvették.) Hazánkban a formális oktatásban töltött idő megnőtt, a foglalkoztatás piaca viszont gyorsan változik. A szakirányok választásakor még jó elhelyezkedési esélyekkel kecsegtető tudományterületen is telítődnek az álláshelyek, a feltételek megváltoznak. A kapcsolati tőke felértékelődött. Az állások megszerzésének preferált módja az ismeretség, baráti összeköttetés. Erre egyetlen oktatási intézmény sem készít fel. Az egyre nagyobb számban kívül rekedt fiatal diplomásokon az álláslehetőségek bővülése segíthet. Addig is marad a piacképes és alapos tudás megszerzése.
A foglalkoztatók véleménye alapján az országos listán szereplő különböző egyetemi, főiskolai karok csupán 30 százaléka éri el a megfelelési küszöböt. Egyre általánosabb az a gyakorlat, hogy a nagyvállalatok igyekeznek a megbízható szakmai hátteret biztosító felsőoktatási intézmények hallgatói közül toborozni, tekintve, hogy sokszor a fiatal diplomások az elvárásokhoz képest alulteljesítenek.
A vállalatok megfelelő szakmai alapokkal rendelkező, képezhető fiatalokat várnak, akik a betanítást és továbbképzést követően bárhol bevethetők. A munkaadók elkönyvelnek egy formálási időszakot, amely alacsony termelékenységgel jár. Kompenzálja ezt a pályakezdők viszonylag alacsony fizetési igénye, alkalmazkodóképessége és rugalmassága.
A multinacionális vállalatok együttműködési stratégiákkal is igyekeznek biztosítani a kvalifikált munkaerő iránti igényük kielégítését. (Példa rá a győri Széchenyi István Egyetem Audi-tanszéke, amely az ingolstadti nagyvállalat gépjárműmérnök-utánpótlását hivatott támogatni.)
Általában a vállalati érdekek, elvárások szerény mértékben érvényesülnek a felsőoktatási keretszámokban és képzési tervekben. A cégek mérete, a foglalkoztatottak száma szerinti elemzés eredményei azt mutatják, hogy az átlagos kapacitáskihasználtság csökkent, ezzel együtt a fiatal diplomások foglalkoztatásának aránya is. 2009 augusztusában az álláskereső pályakezdők száma negyedével emelkedett az előző év azonos időszakához képest. Erősödik tehát a verseny. Telítődik az értelmiségiek piaca, csak a legjobban felkészült fiatalok lehetnek sikeresek.
Mindezek ellenére lehetnek alulképzett egyének. Őket az általuk is teljesíthető területeken célszerű foglalkoztatni. A 18 évre emelt tankötelezettség sem tudja garantálni, hogy alkalmazható tudást közvetítsünk, ha az oktatás alanya ellenáll. A magyar felsőoktatás sem lenne ennyire népszerű és statisztikailag sikeres, ha a teljesítendő elvárásokat mindenütt a kívánatos szinten jelölnék meg és kérnék számon. Persze, hiba lenne általánosítani. Tradicionálisan jelen van jó néhány főiskola és egyetem, amelynek a minőségi követelménye világviszonylatban is megállja a helyét. Azonban a munkaadók véleménye is jól példázza, hogy az alkalmazható tudás kínálati piacán nagy a szórás. Diplomák nélkül is hasznos kompetenciákra lehet szert tenni, amelyekkel biztos munkahelyet és egzisztenciát teremthetnek fiataljaink.
A szerző óraadó tanár a Budapesti Gazdasági Főiskolán
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.