Most jön a neheze

José Manuel Barroso bizottsági elnök szokásos mosolyával kommentálta az írországi eredményt. Okkal, mert a vártnál nagyobb támogatás politikai tőkét jelenthet számára. Valójában, hírek szerint napról napra nő a feszültség bizottsági körökben, látva, hogy néhány héten belül mi mindent kellene csinálni, de szinte semmihez nem tudnak érdemben hozzányúlni.

Mindenekelőtt: november 1-jén új Európai Bizottságnak kellene munkába állnia. Mindez feltételezi, hogy addigra minden tagállam kiválasztotta és leadta jelöltjét, és hogy azt a testület elnöke el is fogadta. Továbbá: sikerült 26 fővárossal kialkudni a mindenkinek megfelelő biztosi portfólióleosztást, lezajlott a 26 jelölt európai parlamenti meghallgatása, és egyikük sem bukott bele a most különösen hevesnek ígérkező, egyenként legalább félnapos faggatózásba. És végül: az EP plenáris ülése meg is szavazta a listát. Mindez legalább két hónap, de erőltetett menetben is minimum 4-5 hét. Ha azt akarják, hogy legkésőbb január elsejétől már üzemeljen a „Barroso 2” bizottság – addig a „Barroso 1” ügyvezetőként a helyén maradhatna –, bekalkulálva a karácsonyi szünetet is, legkésőbb november első felében a folyamatot el kell kezdeni.

Aztán: október 17-én lejár a közös külpolitikai főmegbízott (Javier Solana) mandátuma, aki már jelezte: nem kívánja folytatni. Új közös „külügyminiszter” kell, akinek a szerepe a jelenleg érvényes nizzai szerződés alapján sem csekély, de ha kinevezése a lisszaboni szerződés szerint történik, akkor hatásköre bővül, így egyebek között az Európai Bizottság külpolitikáért felelős alelnöke is lesz. Egy ilyen posztra a jelölés hosszadalmas diplomáciai egyeztetést feltételez, ez alkalmasint hetekbe telik. Ráadásul közben arra is figyelni kell, hogy ha lesz „Lisszabon”, akkor két és fél éves mandátummal állandó elnököt választanak majd az Európai Tanács (EU állam- és kormányfők testülete, EiT) élére, ez bár nem jár döntéshozói jogkörökkel, de a presztízse óriási. Ügyelni kell, hogy minimum a bizottság (már kiválasztott) vezetője, valamint a „külügyminiszter” és az EiT elnöke kiegyensúlyozottan képviseljék a tagországok földrajzi és politikai szóródását.

És végül: ha lesz lisszaboni szerződés, Solana leendő utódát immár világot behálózó, európai uniós külügyi szolgálat is segíti majd. Ezeket az embereket meg kell találni, ki kell nevezni, munkájukat, hatáskörüket tisztázni kell, a munkakörülményeket meg kell teremteni. Szakértők ennek időigényét hónapokban mérik.

Ez tehát a legsürgetőbb házi feladatok listája. Érdemben egyiket sem lehet elkezdeni, amíg nem tudni, hogy lesz-e – és ha lesz, mikortól – lisszaboni szerződés. Ha november végéig sem zárul le a lengyel és a cseh ratifikálás – mindkét helyen az elnöki aláírás hiányzik, a lengyeleknél állítólag már csak néhány napig –, akkor rákényszerülhetnek arra, hogy talán csak néhány hétre-hónapra, de a hatályos nizzai szerződés alapján válasszanak bizottságot, nevezzenek ki külpolitikai megbízottat, és várjanak a külügyi szolgálat felállításával meg az EiT-elnök kinevezésével. (De előbb „Nizza” szerint még azt is el kell dönteni, mely országok nem állíthatnak biztost az új testületben. Mert csak „Lisszabon” tartaná fenn a „minden ország – egy biztos” elvet.) Közben állandó bizonytalanságban is lehetnek amiatt, vajon a véglegesítés elhúzódik-e a brit kormányváltásig, mikor is a jó eséllyel hatalomra kerülő konzervatívok – valóra váltva ígéretüket – brit földön is népszavazást írnak ki a még hatályba nem helyezett lisszaboni szerződésről, végképp meg is ölve azt.

És mindez néhány héten belül valószínűleg már csak egyetlen ember, Václav Klaus cseh elnök aláírásától függ majd. Aligha volt a történelemben még cseh államférfi, aki ekkora befolyással bírt

Európa egészének sorsára. Ha erre vágyott – elérte. Akár abba is hagyhatná…

A szerző a BruxInfo EU-szakértője