Sarkozy tévedése

Klaus tévedése címmel a múlt hétfőn ugyanebben a rovatban arról jelent meg cikk, hogy a cseh köztársasági elnöknek nincs igaza, amikor megpróbálja csökkenteni a lisszaboni szerződés életbelépésének jelentőségét. Téved azonban Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök is, ha úgy gondolja, régimódi nagyhatalmi nyomással rá lehet venni Václav Klaust a cseh ratifikációs okmány azonnali aláírására.

Sarkozy a Le Figaro című lapban megjelent interjújában úgy fogalmazott, „nem lesz következmények nélküli” a cseh államfő döntése a ratifikációs okmány kihirdetéséről. Ez igaz, de nem mindegy, ki mondja. Mondhatják elemzők, Klaus tanácsadói, esetleg még kisebb tagállamok politikusai is. De az integráció egyik legerősebb tagállamának első számú vezetője nem engedhet meg ilyen kiszólást magának.

Az ilyesféle ijesztgetés legalább két okból teljesen kontraproduktív. Egyrészt látható, hogy Klaus fanatikusan hisz az igazában, már-már küldetéstudata van, s az ilyen attitűdöt az ellenfelek dühe a pszichológia szabályai szerint általában csak erősíti. Másrészt Sarkozy szavai újabb érveket adnak azok kezébe, akik szerint az EU-ban a nagy tagállamok diktálnak, s minél mélyebb az integráció, annál szűkebbé válik a kicsik mozgástere.

A cseh alkotmánybíróság október 27-én tárgyalja a szerződést szintén ellenző maroknyi szenátor beadványát. Jó lenne, ha addig már nem lenne több üzengetés Klaus címére.