Az amerikai egészségügyi reform globális hatásai

Jelenleg az amerikaiak 85 százaléka rendelkezik valamilyen szintű egészségbiztosítással. Minden 65 év feletti állampolgár részesülhet például a szövetségi kormány Medicare nevű programjának jótéteményeiből. Az alacsony jövedelműek és a magas orvosi ellátási költségek miatt elszegényedettek ugyanakkor az egyes államok és a központi kormány által működtetett Medicaid programra tudnak támaszkodni. Ezenkívül számos nem biztosított személy részesülhet ingyenes kezelésben a magán- és a közkórházak sürgősségi osztályain, akár krónikus betegség esetén is.

A legújabb költségvetésben a szövetségi kormány 500 milliárd dollárt meghaladó összeget szán a Medicare programra, a Medicaid pedig több mint 250 milliárdos terhet jelent majd az adófizetőknek. A magánbiztosítást rendszerint a munkáltatók fizetik az alkalmazottaik után, amelyet a törvény azzal bátorít, hogy leírható költséggé teszi a járulékokat, miközben az ilyen biztosítások nem számítanak bele a biztosított szja-alapjába. Ez mintegy 200 milliárd dolláros állami bevételkieséssel jár évente.

Mindez együtt azt jelenti, hogy az amerikaiak döntő többsége biztosítottnak tekinthető, ennek finanszírozásában a szövetségi kormánynak meghatározó szerepe van. Így is marad azonban 54 millió ember, ők formai szempontból nem tekinthetők biztosítottnak. Emellett nagy számban vannak olyan biztosítottak, akiknél egy költségesebb beavatkozás vagy ellátás biztos pénzügyi csődöt jelentene. Obama elnök azzal kampányolt, hogy mindenkire ki kellene terjeszteni a biztosítást, a magas ellátási költségek senkit se döntsenek nyomorba, a ráfordítások növekedését pedig a szolgáltatás hatékonyságának javításával kell kordában tartani. Ezek részleteiről azonban nem szólt, ehelyett a kongresszusra bízta a vonatkozó jogszabály megszövegezését.

A kormányzat javaslatai erős kongresszusi ellenállásba ütköztek mind a fiskális ügyekben konzervatív demokraták, mind a republikánusok köréből, akik a tervezet fiskális hatása miatt aggódnak. Az előkészítés során több elképzelés is napvilágot látott. Ezek közül a szenátus pénzügyi bizottsága által közzétett és irányadónak tekintett változat nem teljesíti az elnök elvárásait, mert 25 milliónyian továbbra is biztosítás nélkül maradnának, akiket a horribilis kezelési költségek mindenképpen kizárnának az ellátásból. Emellett a ráfordítások folyamatos növekedésének lassítására sincs világos megoldás. A gyógyszeripar és a kórházak ugyan kilátásba helyeztek egy 20 milliárd dolláros költségcsökkentést, ez azonban elenyésző mind az 1000 milliárd dolláros állami, mind a 2000 milliárdot meghaladó teljes kiadási szinthez képest.

A kongresszus költségvetési hivatala szerint a szenátusi bizottság javaslata a következő 10 évre 800 milliárd dollárba kerülne, erre a fedezetet nagyrészt a legmagasabb szintű biztosításokra kivetendő adóból, illetve a Medicare programban tevékenykedő kórházak és orvosok kiadásainak lefaragásával kellene előteremteni. A tervezet azonban ezenfelül is hordoz kockázatot a fiskális deficit növelésére. Ha például 35 millió fővel bővítenék a biztosítottak számát, és ha kiterjesztenék a rendszerben már bent lévőkre az ellátás körét, az a nagyobb kereslet révén mind a kormány, mind a magánbiztosítás terheit emelné.

A tervezet két fő finanszírozási forrása is bizonytalannak látszik. A magas szintű ellátásra jogosító biztosításokat terhelendő adó hatására mind a munkáltatók, mind a munkavállalók más jellegű, de adókedvezménnyel járó juttatási formára térnének át. Emiatt a kormány nem tudná beszedni a tervezett összeget. Hasonlóan kútba eshet a Medicare-szolgáltatók támogatásának tervezett lefaragása, mert ez elkerülhetetlenül az ellátás körének szűkítéséhez vezetne, ez viszont a kongresszusban nem kapná meg a későbbi években a szükséges támogatást.

Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi törvényjavaslat még mindig biztosítás nélkül hagyna legalább 25 millió főt. A kérdés az, hogy mekkora többletköltséggel járna, ha erre a hányadra is ki kellene terjeszteni az ellátást, figyelembe véve, hogy a rendszerbe első lépcsőben bevonandó 35 millió főre is legalább 800 milliót kellene szánni. További kérdés, hogy miként lehetne ezt finanszírozni, ha a minőségi ellátásra kivetendő pótadó és a Medicare-kiadásokon elérhető megtakarítás is elfogyott. Ennek a résnek a betömése akár további 1000 milliárd dollárt is elvihet a következő 10 év során.

Összefoglalva: világos a veszélye annak, hogy a törvényhozásban készülő javaslatok jelentősen növelik a jövőbeni költségvetési hiányt, és precedenst teremtenének az egészségügyi ellátás további, még drágább kiterjesztésére. Mindez tetézné a már e nélkül is magas fiskális deficitet, ráadásul épp akkor, amikor a demográfiai változások miatt a társadalombiztosítás kiadásai egyébként is jelentősen emelkedni fognak. Meglepőnek csak az látszik, hogy a kötvénypiac ennek kockázataiból mit sem érzékel, noha az amerikai állampapírok tulajdonosainak minden okuk meglenne az aggodalomra.

A szerző a Harvard Egyetem közgazdaságtan-professzora

Copyright: Project Syndicate, 2009@ www.project-syndicate.org