Kalóriaadó

Az ok kézenfekvő. Az elhízott emberek hajlamosabbak a szívbajokra, a cukorbetegségre, mozgásszervi problémákra és a rákra. Kezelésük jóval drágább, mint a normális testsúlyú társaiké: az amerikai egészségügyi kiadások 10 százaléka például ennek róható fel. Mivel a költségeket minden járulékfizető viseli, az elhízás nem magánügy, hanem úgynevezett externália, csakúgy, mint a környezetszennyezés. Logikus hát, ha az állam megfizetteti a „vétkessel” a társadalmi károkat. Ráadásul az adó egészségesebb táplálkozásra ösztönözhet, a bevételből pedig támogatni lehet a tömegsportot is, ez a másik oldalról segítheti az elhízás elleni küzdelmet.

Magyarországon csak egy fokkal jobb a helyzet, mint az Egyesült Államokban. Míg ott a lakosság egyharmada, nálunk egyötöde mondható elhízottnak (tehát 30-nál magasabb testtömegindexszel rendelkezőnek). Ami persze még így is riasztóan nagy szám. De míg ott főként a gyorséttermek elterjedése okolható a jelenségért, nálunk a jövedelmi viszonyok, valamint a rossz étkezési tradíciók hibáztathatók.

A szokásokon persze nagyon nehéz változtatni. A RAND Corporation kutatása szerint a kalóriadús élelmiszerek 10 százalékos drágulása két év alatt mindössze 0,22 ponttal csökkenti az átlagos testtömegindexet, de 20-30 év alatt akár 1-2 pont is elérhető. Ez nagy előrelépés lenne. Ehhez azonban meg kell teremteni a könnyen és olcsón hozzáférhető egészséges kínálatot is, különben csak a szociális problémák mélyülnek. A cél ugyanis nem a büntetés, hanem épp a közjó emelése lenne.

az ebből származó elhízás ettől még egyre súlyosabb gond a világ fejlettebb részében. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a cukros üdítőitalokat, Dániában a telített zsírokat tartalmazó élelmiszereket sújtanák extra adóval.Gaál Csaba-->