Önmérséklet

„Minden egyes kölcsönvett milliárd magasabb kamatfizetést jelent, ami szűkíti a pénzügyi mozgásteret a politikusok intézkedéseire. Épp ezért a prioritásunk a költségvetés konszolidációja. Ez fontosabb, mint az adócsökkentés.” Nem akárki nyilatkozta ezeket a mondatokat: Hans-Peter Keitel, a német gyáriparosok szövetségének (BDI) elnöke. Magyar szemmel olvasva szinte sokkolóak ezek a szavak. Nemcsak azért, mert a magyarországi diskurzus ennek épp az ellenkezőjéről folyik, hanem azért is, mert sokaknak úgy tűnhet, mintha a német munkaadók a saját ellenségeik lennének.

Nem azok. Az persze pikáns, hogy épp a BDI figyelmezteti az ottani új, jobbközép-liberális koalíciót az eladósodás kockázataira, és nem kér az adócsökkentésből. Mint ahogy az is, hogy fél évvel ezelőtt még ők is ennek az ellenkezőjét mondták. De ettől még igazuk lehet, hiszen a helyzet maga is folyamatosan változik, és ami tegnap megfelelő receptnek tűnt, az mára lejárhat. A lényeg ugyanis mégis csak az lenne, hogyan lehet a rövid és hosszú távú érdekeket összehangolni, lehetőleg az utóbbiak javára.

Milyen tanulságokkal szolgál mindez Magyarország számára? Hiszen a német és a magyar gazdaság helyzete szinte mindenben eltér: méretében, szerkezetében, fejlettségi szintjében, finanszírozhatóságában, a költségvetési politika ciklikusságában, adófizetői tudatosságában, a feketegazdaság és a korrupció mértékében, és még hosszasan folytathatnánk a sort. Épp ezért nekünk nem Németországhoz kell hasonlítani magunkat, hanem a hasonló adottságokkal rendelkező szomszédainkhoz.

Mégis, ha van valami, amit nagyon irigyelni lehet Európa legnagyobb gazdaságának szereplőitől, az a hosszú távú szemlélet és az önmérséklet. Nyilván ott is vannak viták, és hibákat is elkövetnek, de a fő vezérlőelv mégiscsak az, hogy jól működő országot hagyjanak az utódjaikra. Sajnos ez nálunk még mindig nem magától értetődő.