Szentségtörés?
Előjelek persze voltak. Szinte kezdettől fogva sokan tartották túl szigorúnak és mesterkéltnek az eurózónába való belépés feltételeit, különösen az új tagállamok számára a költségvetési hiány, az inflációs ráta, a kamatszint és a köztartozás tekintetében. Többen meg is kísérelték, hogy lazítást érjenek el a kötelmeken, eddig sikertelenül. A német bölcsek most a kritériumok racionalizálása, de semmi esetre sem a szemfényvesztő lazítása mellett álltak ki.
Maga a válság legalább három dologra világított rá. Legyenek hálásak azok az EU-országok, amelyek tagjai az euróövezetnek. Szálljanak magukba azok, amelyek nem éltek a közös pénz lehetőségével és a maastrichti kritériumok visszatartó, stabilizáló erejével. S szálljanak magukba az EU nagyjai is, akik úgy gondolták, fittyet hányhatnak az uniós deficit-előírásokra.
A bölcsek paktumreform-javaslatát ezek a deficittúlkapások válthatták ki. Csalódást kelthetett bennük az, hogy az EU a stabilitási és növekedési paktum működtetésével nem volt képes útját állni az állami túlköltekezésnek. Bonyolította a helyzetet, hogy a válságból való kilábalás nem lehetséges gazdaságélénkítés nélkül, ez tovább növeli a hiányt. Így előfordulhat, hogy a gazdaságélénkítéssel – a sok százmilliárd eurós mentőövekkel – egy újabb, még kiszámíthatatlanabb válság irányába indulnak el az európai országok.
Szükséges tehát az óvatosság és az előrelátás. A német bölcsek szerint a nagy kilengések kivédésére is képessé kell tenni Európát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.