Kódolt csúszás?

Le a kalappal mindenki erőfeszítése előtt, aki azért dolgozik, hogy a nagyprojektek sikeresen haladjanak előre, és mielőbb megvalósuljanak. Ezt azért tartom fontosnak elöljáróban leírni, mert nem kívánom senki munkáját leértékelni. Ellenkezőleg. Okulásul szolgálhat azonban az a tapasztalattömeg, amely ezen a területen felgyülemlett, nemcsak Magyarországon, hanem máshol is az Európai Unióban.
Jó ötlet a nagyprojekt, ha minden szereplő úgy teszi a dolgát, ahogy azt az európai integrációs nagykönyvekben megírták. Ezek a fejlesztések szolgálják csak igazán a felzárkózást.

Az EU Kohéziós Alapjának a rendeltetése, hogy a kevésbé fejlett vagy elmaradott területeken (út- és vasúthálózat, hulladék- és szennyvízkezelés, vízgazdálkodás stb.) az átlagosnál jóval nagyobb arányú támogatással segítse elő a jobb életminőséget akadályozó problémák felszámolását.

Logikus lenne tehát a sima, minél bürokráciamentesebb út. Ezért is érthetetlen, ha ezek a fejlesztések akadályokba ütköznek. S még meglepőbb, hogy éppen az Európai Unió részéről. Mára már nyilvánvaló, hogy számtalan beruházás sorsát befolyásolták Brüsszel új, az eddigieknél – sajnos – nyakatekertebb költség-haszon elemzési követelményei. Ráadásul akkor, amikor az előző – ugyancsak brüsszeli elvárásra végzett – számításokkal már elkészültek a projektgazdák. Mindent elölről kellett kezdeni, miközben alig akadt ember egész Európában, aki közérthetően el tudta volna magyarázni, hogy miről is van szó. Így késett a gyors EU-forrásfelhasználás, a várva várt sok megrendelés és a munkahelyteremtés is, amely a mostani válságos időkben igazi kincs lehetne.
Ma már kétéves „kódolt csúszást” emlegetnek a szakértők emiatt az új számítás miatt, amelyről még az is kiderülhet, hogy többet ártott, mint használt. A Kohéziós Alap hatékony felhasználása került ugyanis veszélybe.