Közbeszerezni tilos!

A történet az úgynevezett „monitoring-munkacsoport” megalakulásával kezdődött, amely formabontó keretek között kívánta a kormányhatározat hatálya alá tartozó intézmények, cégek 50 millió forintot meghaladó értékű közbeszerzéseinek időszerűségét vizsgálni, és teszi ezt mindmáig. A monitoringtevékenység elviekben értelmes célt is szolgálhat, hiszen ha nem csak időszerűséget vizsgál, úgy a felesleges közpénzszórásra való hajlamot akár enyhíthetné is a választásokat megelőzően. A közbeszerzést azonban, ellentétben minden más fejlettebb EU-tagállammal, közvetlenül a válság kezelésére használjuk. A mienkénél fejlettebb közbeszerzési kultúrájú országokban, például Hollandiában vagy Nagy-Britanniában jelenleg épp megkönnyítik a közbeszerzési eljárások lebonyolítását, és elősegítik a közpénzek minél gyorsabb kifizetését a vállalkozóknak. Mi ezzel szemben megkezdtük a közpénz elköltésének a megakadályozását, erre az említett munkacsoport hivatott, mérsékelt sikerrel.
A következő lépéssor a közbeszerzési törvény módszeres és többszöri módosítása volt 2009-ben, ennek utolsó felvonását a köztársasági elnök úr megelégelte, és visszaküldte megfontolásra. Ekkor kezdődött az a folyamat, melynek eredményeként ma csak nagy bátorsággal lehet közbeszerzési eljárást indítani nagyobb értékben, tehát közösségi értékhatár felett. A visszaküldött törvénycsomag ugyanis tartalmazott egy olyan elemet is, amelynek értelmében az elektronikus közbeszerzés kötelezővé tételét elhalasztották. Ez azonban így nem léphetett hatályba, ezért nagy meglepetésre 2010. január 1-jétől közösségi, majd július 1-jétől nemzeti eljárásrendben kötelező az elektronikus közbeszerzés hazánkban, melyhez hasonló megoldást sehol sem tapasztaltam Európa államaiban. Sőt, olvasva a világ közbeszerzési szakirodalmát, Szingapúrtól Ausztráliáig sem akadtam hasonlóra.
Az elektronikus közbeszerzés mögött a törvényi háttér jelenleg nem egyértelmű, de elviekben van rá mód. A Budapesti Corvinus Egyetem közbeszerzés-kutatási eredményei alapján azonban Magyarország közbeszerzési piaca erre nincs felkészülve teljes mértékben. De a történet nem ért véget.
Megjelent a közbeszerzési moratóriumról szóló 1003/2010. (I. 19.) kormányhatározat, amely igen széles kört érintve tartalmazza azt a szabályt, hogy „csak olyan közbeszerzési eljárást indító hirdetményt tegyenek közzé, amelynek eredményeként az eljárást lezáró ajánlatkérői döntés a következő kormány minisztereinek a kinevezését követően hozható meg”. Kivétel csak nagyon indokolt esetben van, az EU-elnökségre való felkészülésnél.
Tehát nem elég, hogy tavaly óta a közbeszerzések egy részét eleve engedélyeztetni kell, január óta pedig az elektronikus közbeszerzés miatt csak nagy kockázattal lehet nagyobb értékű közbeszerzési eljárásokat indítani, de január 20. óta gyakorlatilag az érintett szervezetek nem indíthatnak közbeszerzési eljárásokat.
Hogy meddig? Május-júniusban feláll az új kormány, amely tagjának kell az eljárást lezáró döntést meghoznia. A közbeszerzési törvényben meghatározott határidőket nem lehet a bírálat szakaszában akármeddig húzni, így jó eséllyel március vége felé, áprilisban érdemes eljárást indítani az érintetteknek.
Hogy a közpénzelköltés akadályozása olyan beszerzéseket érint, mint például a központosított közbeszerzés vagy a Magyar Posta, vagy éppen az Állami Autópálya Kezelő Zrt. tenderei, részletkérdés. Közbeszerezni márpedig tilos, így lehet a legjobban spórolni és válságot megoldani. De talán érdemes szólni, hogy ha semmit sem veszünk, akkor nem lesz sikeres támogatáslehívás sem. Akkor, kérem, semmi sem lesz.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa