De mi vezetett ehhez a kiábránduláshoz? Hiszen egy évvel ezelőtti beiktatásakor még kétmilliós tömeg ünnepelte őt euforikus hangulatban a Capitolium előtt. Azt várták tőle, hogy megfékezi a piac túlkapásait, és talpra állítja a receszszióba zuhant gazdaságot. Ráadásul ebben komoly sikereket is fel tudott mutatni, hiszen – dacára a borúlátó jóslatoknak – az Egyesült Államok jóval kisebb károkkal úszta meg a krízist, mint a többi fejlett ország.
Ez azonban csak az érem egyik oldala. Sokan Obama szemére vetik például, hogy nem elég határozott: inkább közösségszervezőnek, mint főparancsnoknak tartják. Ez több területen is megmutatkozott (például a kül- és védelmi politikában), de különösen tetten érhető volt az egészségügyi reform vitája kapcsán. Az elnök nagyvonalúan a demokrata képviselőkre és szenátorokra bízta a részletek kidolgozását, és nem lépett fel elég határozottan az egyébként előremutató javaslat költségeit növelő törekvésekkel szemben. Az eredmény az lett, hogy a közvélemény – republikánus rásegítéssel – elkezdett aggódni a költségvetési deficit és az adósság megugrása miatt, amelynek a kezelésére Obama eddig nem tudott választ adni.
Az amerikai választók tehát most megbüntették azt a politikust, aki nem figyelt oda eléggé a kiadások elszaladására. Irigylésre méltó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.