Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország. Ez a dalszöveg jutott eszembe, miközben a vagyonadóról szóló híreket figyeltem tegnap. Ami ugyanis ezen a téren évek óta történik, már valóban a szürrealitás határát súrolja. Lássuk, miként is fest ez a nagyon is valós, álomszerűnek tűnő ország!
Van egy kormányunk, amelyik immár másodszor bukik el egy Európában szinte kivétel nélkül egészen jól működő adónem bevezetésével. Már a második jogszabályból maradnak ki azok a szakemberek által régóta hangoztatott követelmények – köztük az adóalap vitathatósága vagy a helyi adóvá történő átminősítés –, amelyek finoman szólva is megnövelnék az új törvény túlélési esélyét. Hosszas vonakodás után az MSZP már évekkel ezelőtt beletörődött az ingatlanadó szükségességébe, tavasszal mégis úgy fejezi be kormányzati ciklusát, hogy az egész dilemma a következő kabinetre marad, amelyet valószínűleg már nem ő alakít meg.
A mostani ellenzék viszont hónapok óta kígyót és békát kiált az ingatlanadóra. A Fidesz ráadásul nemcsak a jogi aggályoknak adott hangot, hanem a vagyonadó egészét elítélendőnek bélyegzi. Miközben a párt írásos programjában már tavaly is szerepelt a vagyon- és ezen belül az ingatlanadók szerepének erősítése. Teljes joggal, ez az adónem ugyanis valóban elősegítheti az élőmunkára rakódó teher lefaragását.
És ott van még az Alkotmánybíróság, amely az utóbbi időben igen komolyan veszi harmadik hatalmi ági szerepét. Olyannyira, hogy az adótörvények jó része elfogadásuk után hónapokig a „levegőben lóg”. Az élelmes adófizetők ugyanis a taláros testületet is igénybe veszik a szigorítások elkerülésére, utóbbi pedig igen megjósolhatatlan módon avatkozik bele a közteherviselés alakulásába.
Nem lenne itt az ideje annak, hogy mindenki felébredjen, és valóban a saját feladatát végezze el?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.