Iráni szankcióvita
Peking és Moszkva azonban változatlanul inkább csak szimbolikus intézkedéseket támogatna, és a Teherán atomprogramja körül immár szokásosnak tekinthető huzavona jeleként Hillary Clinton amerikai külügyminiszter további 30-60 napra tette a megegyezés időigényét.
Az Irán elleni ENSZ-szankciók napirenden lévő, negyedik körének kidolgozásában ezúttal nem az Egyesült Államok, hanem Franciaország képviseli a legvehemensebb álláspontot a BT állandó tagjait, valamint Németországot tömörítő hathatalmi csoporton belül.
Párizs a perzsa állam energiaszektorát is célba venné az újabb büntető intézkedésekkel, mondván, Teheránt olaj- és gázbevételei segítik atom- és rakétaprogramjának végrehajtásában.
Washington, London és Berlin ugyan nem ellenezné az energiaipari szankciókat sem, attól fél viszont, hogy azok erőltetése szükségtelenül elhúzná az Oroszországgal és Kínával folytatott tárgyalásokat.
Ehud Barak izraeli védelmi miniszter múlt heti, amerikai látogatása során a Fehér Ház azt is világossá tette, nem támogatna a zsidó állam által szorgalmazott, „bénító hatású” intézkedéseket. Félő ugyanis, hogy ezek csak megerősítenék pozícióikban az iráni keményvonalasokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.