Kilábalófélben

A szezonális tényezők mellett ezúttal már a gazdaság konszolidációja is besegíthet a munkaerőpiac stabilizálásába. A majdnem 12 százalékos rátánkkal azonban aligha büszkélkedhetünk, és azzal még kevésbé, hogy a foglalkoztatás terén meglévő óriási elmaradásunkat sem tudtuk mérsékelni az elmúlt években.
A Bajnai-kabinet pedig talán a munkaerőpiaccal foglalkozott a legtöbbet. A szociális juttatások megnyirbálásával, a nyugdíjszabályok szigorításával azonban csak hosszabb távon lehet eredményt elérni. Főként, hogy egyes lépések csak évek alatt, fokozatosan lépnek életbe. Ez fokozottan érvényes az oktatási reformra is, amely ugyan az utóbbi évtizedben folyamatosan napirenden volt, mégsem sikerült közelíteni a képzési szerkezetet a munkaerő-piaci igényekhez.

A foglalkoztatás rövid távú emelkedése inkább a gazdasági növekedés beindulásától függ, erre az exportpiacok vannak a legnagyobb hatással. Nem véletlen, hogy a hivatalba lépő kormány sem ígért egy éven belüli javulást e téren.

Ehelyett tízéves célt tűzött ki, habár egymillió új munkahely teremtésének a szándéka még ilyen hosszú távon is igencsak becsvágyónak mondható. Valószínűleg csak a hazai gazdasági szereplők gyökeres szemléletváltásával, illetve a keretrendszer teljes újraírásával érhető el, hogy sereghajtókból az élmezőnybe kerülhessünk.
A változtatásra akkor mutatkozna a legjobb esély, ha egy nagy impulzussal egy csapásra sikerülne versenyképessé tenni az intézményi keretet, az adószabályokat, az ösztönzőket. Nem biztos azonban, hogy erre lesz elegendő mozgástere a kormánynak, és nem csak költségvetési szempontból. Az is kérdéses, van-e egyáltalán megfelelő tömegben foglalkoztatható munkaerő, illetve lesz-e, aki a perifériás térségeken termelőtevékenységbe kezd.