Az euróövezet őszi másnapossága: most jön a neheze
Még a németországi átmeneti gyorsulás is ellentmondásokkal terhes. A 2008–09-es pénzügyi válság idején a német GDP – az összeomló globális kereskedelemmel szembeni fokozott függőség okán – sokkal nagyobb mértékben esett, mint az amerikai. Ilyen nagy mértékű hanyatlás után egy átmeneti fellendülés egyáltalán nem megy csodaszámba, a német kibocsátás pedig ezzel együtt is a válság előtti szint alatt van. Az országban – csakúgy, mint az euróövezet egészében – egyébként is hatnak azok a tényezők, amelyek a fejlett államok gazdaságaiban általános lassuláshoz vezetnek 2010 második felében, illetve 2011 során: a fiskális ösztönzés mindenütt megszorításokba csap át, a készletfeltöltés befejeződött, a jövőbeni kereslet meglopására kitalált adópolitikai trükkök, mint például az autóroncs-prémiumok, kifutottak.
A globális növekedés lassulása – amely az USA-ban és Japánban egyenesen a W alakú recesszió második fázisa – visszafogja az exportot, még Németország esetében is. Ez utóbbira máris utalnak jelek, például a rendelésállomány zsugorodásának, az export és az ipari termelés lanyhulásának, illetve a befektetői bizalom megcsappanásának formájában. Mindez azt jelzi, hogy a lassulás már Németországban is kezdetét vette.
Ami a periferiális államokat illeti, itt az ezer milliárd dolláros mentőcsomag és a banki stressztesztek révén sikerült némileg odébb lapátolni a problémákat, amelyek azonban korántsem tűntek el. Maradtak a hatalmas költségvetési hiányok és a tetemes államadósságok, amelyeket a kormányok gyengesége, illetve a szerkezeti reformokkal és a fiskális megszorításokkal szembeni erős ellenállás miatt nem lehet elégséges mértékben csökkenteni. Változatlanul fennállnak a nagy összegű folyómérleg-hiányok és a magánszektort nyomasztó, nehezen továbbgörgethető külföldi tartozások. Széles körben csökkent a versenyképesség a bérköltségek szakadatlan növekedése, a piaci részesedés csökkenése és a munkaintenzív műveletek kihelyezése folytán. A potenciális és a tényleges növekedés alacsony szintű lesz, miközben a bankok és a pénzügyi intézmények kockázati szintje magasra rúg.
Ilyen körülmények között csődhelyzetben marad Görögország, ez azt jelenti, hogy a közadósságának átütemezése elkerülhetetlen. Ugyanezért van nagy bajban Spanyolország, Írország, de a fiskálisan némileg egészségesebb alapokkal rendelkező Olaszország sem kényelmeskedhet. Németországban a fiskális szigorítás nyomán erősödni fog a recessziós és a deflációs nyomás, ezt kompenzálni kellene, részben monetáris ösztönzéssel, részben a belső kereslet élénkítésével és az államháztartási megszorítások elhalasztásával. Ebből azonban az euróövezet két kiemelt gazdaságpolitikai szereplője, az Európai Központi Bank és a német kormány szemlátomást nem kér, mert arra számít, hogy egyetlen negyedév kedvező GDP-adata már igazi irányzatváltást jelent.
Az euróövezet egyéb térségei alig vannak jobb formában, mint a periférián lévő államok. Franciaországban talán még nem ébredtek fel a kötvénybefektetők, pedig a gazdaság teljesítménye legjobb esetben is csak vérszegénynek minősíthető. Nicolas Sarkozy elnök szerkezeti reformok sorának ígéretével lépett hatalomra, ezzel szemben mára a saját pártjában is meggyengült, ezért a súlyos megszorító programokat nyilván el fogja halasztani. Jellemző, hogy még a bizonyos növekedést felmutató Németországban is meggyengült Angela Merkel kormányfő a saját koalícióján belül. Az euróövezet többi államának vezetői is erős politikai ellenállással kényszerülnek szembenézni, a politikát pedig sokfelé kezdi áthatni a nacionalizmus.
Az euróövezetnek jelenleg fiskális megszorításokra, szerkezeti reformokra, megfelelő makrogazdasági és pénzügyi politikára lenne szüksége, ezzel szemben a térség politikailag gyengül, mind az uniós, mind a tagállami szinten. Az euróövezet emiatt a legjobb esetre vonatkozó forgatókönyvem szerint is csak kínnal-keservvel fog átevickélni a következő néhány éven. Rosszabb esetben (és ennek egyharmadnál nagyobb valószínűségét látom) széttöredezik az eurózóna, mégpedig a szuverén adósságok átütemezésének, illetve néhány gyengébb gazdaságú ország kilépésének valamilyen kombinációjaként.
A szerző a New York Egyetem közgazdaságtan-professzora
Copyright: Project Syndicate, 2010@ www.project-syndicate.org
Copyright: Project Syndicate, 2010, www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.