Nem a trükközésé a jövő! Csontváztengert kiáltottak

Minden idők legalacsonyabb, választási évben elért államháztartási hiánya lehet az idei. Ez így ősszel már hírértékűnek tekinthető, hiszen minden leköszönő kormány hasonló ígérettel adta át a kassza kulcsát az utódjának, akik aztán lyukat vagy csontváztengert kiáltottak, és fel is srófolták a deficitet. Hogy erre volt-e szakmai alapjuk, azt még utólag is nehéz megmondani, sokszor ebből a látszólag objektíven eldönthető témából is politikai hitkérdést sikerült csinálni.
Úgy látszik azonban, hogy az idén még így sem tud elég kedvezően alakulni a hiányunk. Egy olyan IMF-csomaggal stigmatizált ország, mint a miénk, nem kérdés, hogy csak jelentős felárakkal tud eleve versenyezni a külföldi forrásokért. A kiszámíthatóbb kommunikáció mellett javítaná a rólunk alkotott képet az is, ha sikerülne az EU-val elismertetni a költségvetési elszámolásban a magánnyugdíjpénztárak által kapott bevételeket. Ezek ugyanis a nyugdíjreform nélkül sima állami bevételek lennének.
Mi nyilván úgy érezzük, hogy igazunk van az ügyben, ahol meg nem volt nyugdíjreform, ott meg azt tudják megindokolni, hogy miért nem jogos leírni ezeket a bevételeket. Az erőviszonyok alapján mindenesetre nem látszik sok esély számunkra, még azzal együtt sem, hogy januártól soros uniós elnökséget adunk, a második fél évben pedig a velünk azonos platformon lévő Lengyelország veszi át a stafétát tőlünk.
De nem is az a legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e nekünk tetsző módon alakítani a szabályrendszert, hanem végre átlátható, megbízható költségvetési tervezés honosodik-e meg nálunk. Az előző ciklus végén voltak erre utaló jelek. Jó lenne, ha nem arra használná fel a kormány a kétharmados felhatalmazását, hogy ezt visszacsinálja. Az első jeleket már a most készülő költségvetésből kiolvashatjuk.