Ki védi a beszállítókat?

Évek óta folyik a szélmalomharc az építőiparban kialakult lánctartozások megszüntetése érdekében, de előrelépésről nem igazán beszélhetünk. Az ezzel kapcsolatban megjelent javaslatok csak az építőipari vállalkozásokkal, alvállalkozói láncokkal foglalkoznak, figyelmen kívül hagyva azokat a beszállítókat (gyártók, kereskedők, importőrök), akik valójában ennek a láncnak a végén állnak.
Ma egy elkészült épület értékének 40-60 százalékát teszik ki az építőanyagok. A finanszírozást is felvállaló beszállító azonban gyakorlatilag teljesen védtelen. Az utóbbi időkben több beruházásnál kapott hangos sajtóvisszhangot a ki nem fizetett alvállalkozók problémája. Sajnos a legtöbb esetben a mögöttük álló beszállítók sem kapják meg a leszállított és beépített termék árát.

A pereskedés a tapasztalatok szerint csak polgári per keretében lehetséges, mert a rendőrség a megrendelt, beépített és ki nem fizetett építőanyagot a szerződés ellenére sem tekinti eltulajdonításnak, és büntetőeljárás nem indul. A polgári per viszont évekig tart, az ellenérdekelt fél általában minden lehetőséget kihasznál az elhúzására. A per vége a legtöbb esetben az, hogy az alvállalkozó sem kapta meg teljesítésének ellenértékét, vagy a fővállalkozó a beruházótól nem kapta meg a teljes összeget, mert hibás vagy késedelmes volt valamilyen teljesítés. Hogy a beszállító a fővállalkozó által rosszul megkötött szerződés vagy valamelyik alvállalkozó hibás teljesítése, esetleges késése miatt miért nem kapja meg a leszállított építőanyag ellenértékét, az nem egyértelmű. Nyertes polgári perek vannak ugyan, de mire a beszállító a pert megnyeri, pénz már sehol nincs. A perlés lehetősége a beszállító számára itt véget ér, mert az alvállalkozói sorban a feljebb lévő al-, fővállalkozóval nincs szerződéses kapcsolata.

Miért van az, hogy az építőiparban csak alulról felfelé működnek garanciák, a mindenkori megbízónak, beruházónak stb. nem kell semmilyen garanciát letenni, mellyel igazolja, hogy a reális áron tervezett beruházási összeg rendelkezésére áll a beruházásban részt vevő vállalkozóknak, beszállítóknak a teljesítményük kifizetésére? A közbeszerzési beruházásoknál a letétkezelő intézménye erre biztosította volna a fedezetet, de a kétségtelenül gyorsan és a valós építési folyamatokat nem követő „összevágott” rendeletet a szakma annyira ellenezte, hogy módosították. Sem ez, sem a már módosított változata nem terjedt ki azonban a beszállítókra. Ezzel őket továbbra is kizárják a biztosítékok köréből. Ráadásul az építési vállalkozási szerződésekben sokszor szerepel az a kikötés, hogy engedményezés, faktorálás nem engedélyezett. Tehát az alvállalkozóval a beszállító nem köthet olyan szerződést, amely például a fővállalkozóra engedményezi a beszállító kifizetését. A sokszor emlegetett projekttársaság, klaszter vagy a kivitelezők bármilyen együttműködése sem veszi be tagjai közé a beszállítókat.
A beszállítók kifizetésének további problémája, hogy az építési folyamatban a beszállítót egyenes áfakörbe sorolták be, azaz bruttó összegű számlát állít ki, az árut átvevő kivitelező a fordított áfakörbe tartozik. Ezzel az általában gyenge tőkeerejű alvállalkozónak a bruttó építőanyag-számla egy részét hiteleznie kellene, mert az adóhivataltól csak jóval később kapja meg a visszaigényelt áfát. Így az alvállalkozó inkább számlát nem adó beszállítót keres, vagyis ez is oka annak, hogy hiába szól a megállapodás 30 vagy 60 napos fizetési határidőről, a kereskedőket 120-150 napra fizetik ki, ha egyáltalán ez megtörténik.
Tény, hogy az építőiparban igen magas a felszámolással megszűnő cégek száma, ugyanakkor közel ugyanilyen számban alakulnak új vállalkozások a szakmában már egy-két céget csődbe vivő tulajdonosokkal a háttérben. Az építőipar jelenlegi válsághelyzetében, amikor az elmúlt két-három évben közel 50 százalékkal csökkent a teljesítménye, ez egyáltalán nem logikus.

A szerző a Magyar Építőanyag Kereskedők Országos Egyesületének elnöke