Már a magyar EU-elnökség alatt megkezdődhet a számháború

Hiábavaló volt az Európai Bizottság óvatossága, hogy egyelőre kerüljék a nyílt vitát a következő többéves közösségi költségvetésről, és várjanak vele legalább 2011 második fél évéig. A téma a legérzékenyebb pontokon mégiscsak beszivárgott, és az egymást eszkaláló lépések logikája aligha hagy most már módot átmeneti elfojtására. Különösen, hogy immár az érintettek is határozottan szervezkednek: az EU-csúcs idejére a brit diplomácia egy 13 tagú koalíciót sorakoztatott fel a közösségi kiadások korlátozása mellett, cserébe a lengyel és a cseh kormányfő a „visegrádi országok” mozgósítását helyezte kilátásba a vívmányok megőrzése érdekében.

A dolgot két ügy exponálta a vártnál hamarabb. Az egyik a jövő évi közösségi költségvetés rutinszerű vitája, a másik az állam- és kormányfők október végi, éjszakába nyúló csúcstalálkozója volt. Az előbbire hasonló időben minden évben sor kerül, de az idén a közös büdzsé leendő nagysága a szokottnál erőteljesebb vitákat váltott ki. Az érvek látszólag a szokásosak voltak: az Európai Bizottság és az Európai Parlament arra a valóban létező körülményre hivatkozva, hogy a lisszaboni szerződés életbelépésével újabb témák kezelése vált közösségi szintűvé, ami sok esetben tetemes kiadásnövekedéssel is jár (gondolva mindenekelőtt az Európai Külügyi Szolgálat felállítására), a 2011. évi kiadások 6 százalékos növelését szorgalmazta. A nettó befizetők eközben éppen az ellenkező végletből indítottak, és arra hivatkoztak, hogy amikor valamennyi tagállam fájdalmas kurtításoknak veti alá a nemzeti büdzséjét, akkor elfogadhatatlan dolog EU-szinten bőkezűbb költekezésről beszélni. Első részsikerüket a témában voltaképpen már napokkal korábban elérték, midőn az unió miniszteri tanácsa látszólag már beletörődött abba, hogy a jövő évi büdzsé csak 2,91 százalékkal nőhet.
Aztán az október végi EU-csúcs váratlanul felerősítette a szóváltást. Jerzy Buzek EP-elnök ezt az alkalmat használta ki arra, hogy lobbizzon a nagyobb éves büdzsé érdekében. A visszautasítás tömeges volt, ráadásul David Cameron brit kormányfőnek lehetőséget adott arra, hogy az ellentámadás terepét kiterjessze. Arra hivatkozva, hogy brit földön éppen most jelentettek be évtizedek óta nem tapasztalt drákói megszorításokat, immár nem csupán a 2011. évi 6 százalékot tartotta ehhez képest elfogadhatatlannak, de egyúttal 13 tagországot magában foglaló koalíciót is szervezett azon elv kimondására, hogy a jövőben a költségvetések közösségi és nemzetállami mozgása azonos irányú kell, hogy legyen. Azaz amikor nemzetállami szinten a konszolidáció az uralkodó tendencia, akkor hasonló legyen a közösségi büdzsé mozgása is. És – tették hozzá – ezen elvnek a többéves pénzügyi keretre is vonatkoznia kell.

A tizenhármak között persze valamennyi jelenlegi nettó befizető megtalálható, sőt, csatlakoztak hozzájuk a holnapi „nettósok” is (mint Szlovénia és Észtország). És bár érvelésük közismert módon legalábbis bicegős, hiszen a nemzeti és a közösségi költségvetés nem hozható közös nevezőre (a közösségi büdzsé ugyanis nem engedélyezi a deficitet és az adósságot, amire a tagállamok nagyon is szívesen építenek), a kezdő hangadás azonban megesett. Amire logikus válaszlépés volt az említett cseh–lengyel kezdeményezés a „visegrádi (költségvetési) koalíció” megerősítéséről. Az egész együtt pedig borítékolja, hogy bár meglehet, a bizottság számokkal tarkított első javaslata csak a jövő nyáron jön ki, de a többéves büdzsé létét meghatározó tényezők – mint lehetséges nagysága, az esetleges saját (EU-)források bevezetése, az agrár- és kohéziós politikai kiadások alakulása – már addig is bőven vitatémák lesznek. Újabb elfoglaltsággal bővítve a magyar elnökség teendőit.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője