Orbánék búcsúja a realitásoktól

Bár nincs véglegesnek és részletesnek tekinthető gázárképlet, de a megjelent legfontosabbnak vélhető változtatások azt sejtetik, hogy a készülő új árszabályozásnak nem a valós költségek szigorú számbavételét és annak szisztematikus követelését kell szolgálnia, hanem sokkal inkább a politika által akart és „méltányosnak ítélt” ár és árváltozás indoklására szolgál majd.

A kormány megalakulása után kihirdetett moratórium a vezetékes energiahordozók áraira azt a reményt keltette, hogy a közel féléves időnyerés elegendő a kormány illetékeseinek és az energiaszektor szereplőinek a valós költségeken alapuló és a hosszabb távú fejlődést szolgáló árképlet kialakításához. Ez aligha túlbecsülhető fontosságú feladat lett volna, hiszen az elmúlt időszak történései igazolják, hogy az egyetemes szolgáltatásokra vonatkozó eddigi gázárszabályozás nem felelt meg sem a kínálati oldal szereplőinek, sem pedig a fogyasztóknak, és a hazai politikai közélet állandó kérdésévé tette a mindenkori gázárakat és azok indokolt emelését.

A gázárképletről megjelent eddigi információk aligha igazolják a valós költség- és árviszonyokat feltáró közös erőfeszítést. Inkább arról lehet szó, hogy az új árképlet szolgáljon alapul annak az ellenzéki pozícióban is ígért politikai szándéknak, hogy „letörjük a monopolista pozícióból adódó, extraprofitokat biztosító gázárakat”.

Az eddigi árképzés az orosz–magyar hosszú távú gázszállítási szerződés 9 hónapos késleltetéssel adódó dollárárából számította a gázimport hazai költségét. Az új árképlet ennek az árnak csak 60 százalékos súlyt szán, további 40 százalék a rotterdami tőzsdei spotáraktól függ. A módosításhoz azt kell tudni, hogy a pénzügyi, gazdasági válság hatásaként a visszaeső gazdasági növekedés miatt az energiaigények, különösen pedig a gázigények jelentősen csökkentek, így a spotpiaci árak lényegesen alacsonyabbak, mint a hosszú távú szerződések alapján szállított gázé. Az európai gazdaság várható fejlődését tekintve a következő egy-két évben ugyancsak a kínálati piac alacsonyabb áraira számíthatunk.

Első ránézésre az lenne a logikus, hogy a gáz ára is részben vagy egészben követné a kínálati-keresleti viszonyok átrendeződését. (Jelenleg az árváltozás a helyettesítő termékek – fűtőolaj, gázolaj – tőzsdei ármozgását követik, késleltetéssel.) Sajnos a gázkereskedelem sajátos piac: itt az alacsonyabb spotpiaci árak megléte mellett ugyanilyen fontosságú a hozzáférés megléte vagy hiánya. Jelen esetben a tartósan alacsonyabbnak ígérkező spotpiaci gázhoz való hozzáférés a szállíthatóság fizikai korlátjaiba ütközik. Ráadásul mind a gáztermelés, mind a szállítás a hosszú távú szerződések alapján bonyolódik, így ha lenne is infrastruktúra, a hozzáférés bizonytalan. Az európai gázhálózat jelenlegi kiépítettsége mellett a különböző országokat és tulajdonosi csoportokat érintő vezetékhasználat költsége bizonyosan felemésztené a mai, nem jelentéktelen árkülönbségeket.

Érdemes talán arra is gondolni, hogy a jelenlegi kedvező spotpiaci árak egy sajátos, átmeneti gazdasági helyzetből fakadnak, és nagyon is kérészéletűek lehetnek. Bár az orosz–ukrán gázvita megismétlődésére aligha számíthatunk, de hosszabb távon inkább keresletvezérelt gázpiacra számíthatunk, ahol a spotpiaci árak az átlagosnál jóval magasabbak lehetnek. Probléma az is, hogy a következő négy-öt év hazai gázigényét a 2015-ig érvényes hosszú távú szerződésekben megjelölt volumenek inkább meghaladják, mintsem további forrásokra lenne szükség. Fizetni pedig a lekötött mennyiségek után akkor is kell, ha a rögzített gázmennyiséget nem vesszük át.

Az új gázárképlet és a mögötte sejthető gondolkodásnak legfőbb veszélye, hogy a valóságos feltételektől, gázszektorunk adott és nehezen alakítható külső-belső adottságaitól függetlenül egy új, magyaros árképlettel gondolja átvágni azt a gordiuszi csomót, hogy a lakosság költésében az energiaszámla irreálisan magas. A politikai akaratot teljesítő, a közvéleménynek tetsző huszárvágás azonban nem old meg semmit: a nemzetgazdasági szintű gázköltségek aligha csökkennek, a gázszektor egészséges fejlődése azonban a megtorpanhat.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója