Hogyan kellene átalakítani a magyarországi felsőoktatást?

Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára
Elodázhatatlan

„A felsőoktatás átalakításának célja a minőségi és szerkezeti problémák megoldása. Elodázhatatlan a képzések racionalizálása, a párhuzamosságok felszámolása, a szakok tartalmának, az intézmények helyének tisztázása. Ennek felülvizsgálatát a rövidesen létrejövő Felsőoktatási Tervezési Tanács irányítja majd, amelyben a kormány mellett a felsőoktatás, az akadémiai és a gazdasági szféra szereplői vesznek részt, s javaslatot tesznek arra, hogy az egyes területeken hány hallgató képzését fizesse az állam. A lemorzsolódást csökkentené a követelményszint növelése, a felelős hallgatói magatartás kialakítása. Fontos az állam szerepének tisztázása, a finanszírozás átalakítása és a gazdaság igényeinek figyelembevétele.”

Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora
Differenciálás

„A megoldást a differenciálásban látom, ugyanis véleményem szerint nem igaz, hogy ma túl sok államilag finanszírozott felsőoktatási intézmény lenne. Az azonban igaz, hogy jelentős különbség van a működő intézmények között mind a finanszírozást illetően, mind pedig az oktatás minőségét tekintve. A jobb minőségű képzést nyújtó intézmények kevesebb hallgatóját jobban kellene anyagilag támogatnia az államnak, a többi hallgató alacsonyabb támogatással tanulhatna máshol. Természetesen meg kellene teremteni az átjárást a kétféle finanszírozási forma között. Úgy érzem, ebbe az irányba, tehát a differenciálás felé kellene elmozdulni, nem hiszem, hogy az erőszakos, adminisztratív lépések eredményre vezetnének.”

Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára
Magántőke

„A kapacitásszűkítés elkerülhetetlennek tűnik, a demográfiai folyamatok ezt egyértelműen indokolják. Már négy-öt éves távon ehhez kell igazítani a felsőoktatást, mert a jelenlegi rendszer szétaprózott és túlméretezett. A mostanában napvilágra került tervek szerint azonban hirtelen túl sok forrást vonnának ki a felsőoktatásból. A finanszírozási kérdések megoldásához elengedhetetlen lenne, hogy a képzésbe bevonják a magántőkét, ám erre jelenleg még nincs felkészülve sem maga a felsőoktatás, a szakma, sem a közvélemény. Ráadásul a lépés a korábbi politikai álláspontokkal is ellentétes. Fontos lenne még a nemzetközi oktatás és a külföldi diákok felé nyitás, ez az egyik építőeleme lehetne a rendszernek.”

Bojár Gábor, az Aquincumi Technológiai Intézet alapítója
Merev határok

„A jelenlegi rendszer kritikája jogos, elsősorban azért, mert túlságosan mereven választja szét az államilag finanszírozott és az önköltséges képzési rendszert. Valójában ezt nem a felvételinél kellene egyszer és mindenkorra eldönteni, hanem évente felül kellene vizsgálni. Továbbá nemcsak a két végletet kellene megőrizni, hanem az államilag finanszírozott és az önköltséges képzések között több átmeneti fokozatot kellene kialakítani. Az is probléma, hogy a gazdasági és a tudományos képzés elszakadt egymástól, ez a jelenség egyébként világszerte gondot jelent. A műszaki vagy reálterületen végzett hallgatóknak nem kell ugyan üzleti szakértőknek lenniük, de érteniük kell az üzleti szemléletet.”

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
Reáltárgyak

„A felsőoktatás eltávolodott a műszaki és reáltárgyak képzésétől, és a meglévő oktatás minőségét illetően is gyakran kritika merül fel a gazdaság részéről. Az is látszik, hogy a hazai felsőoktatás körülbelül 40 százalékos kapacitásfelesleggel működik, amelyet mielőbb meg kell szüntetni. Nem gondolom azonban, hogy egy nagy lépéssel meg lehet oldani egy ilyen összetett problémát. Az állami finanszírozás átalakítása, a pályaválasztási tanácsadás jobb rendszerének kialakítása, a vállalatok hozzáállásának megváltoztatása is szükséges ahhoz, hogy sikert érjünk el. Fontos az is, hogy az alapoknál, vagyis a közoktatásnál kezdjük a rendszer megjavítását. Ezek a lépések együttesen vezetnek majd eredményre.”