Az innováció lehet az egyetlen mentőöv Európa számára

A Google innovatív cégkultúráját dicsérte Máire Geoghegan-Quinn az első uniós innovációs konventen Brüsszelben. „Bárcsak sok ilyen lenne Európában!” – sóhajtozott. „Asszonyom, ez is a portfóliójához tartozik, rajta, valósítsa meg!” – replikázott az Európai Bizottság kutatási, innovációs és tudományos ügyekért felelős tagjának a szavaira Eric Schmidt, a Google elnöke.

Ez a röpke pengeváltás, maga a konvent is jelezte, hogy az innováció nemcsak slágertéma, de kiemelt feladat is lett az Európai Unióban. Az Európai Bizottság az utóbbi időben rohamtempóban kezdeményezések, programok sorát javasolta a szóban forgó feladat teljesítése érdekében. Egy éve az Európa 2020 stratégia egyik zászlóshajó kezdeményezéseként hirdették meg az Innovatív unió programcsomagot, majd nem sokkal a konvent előtt a Horizont 2020 keretprogramot. S hogy mindezt kezdik komolyan gondolni, arra bizonyíték, hogy a kutatás-fejlesztést szolgáló 7. keretprogram utódjánál, a Horizont 2020-nál a rendelkezésre álló forrás a jelenlegi másfélszerese, 80 milliárd euró lesz a 2014-től induló új hétéves költségvetési időszakban. Ami a mai válságos időkben nagy szó.

Akkor mi a baj? – vetődhet fel a kérdés. Nos, a baj az, hogy a kutatás és innováció terén az elmúlt években nem csökkent, hanem nőtt Európa lemaradása az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest, és ha nem tér észhez, hamarosan a rohamosan fejlődő Kína, India és Brazília is lekörözi.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a konventet megnyitó beszédében számok sorával illusztrálta ezt a lemaradást. Elmondta, hogy miközben az autóiparban kutatás-fejlesztésben Európáé a vezető szerep, a gyorsan növekvő technológia által vezérelt szektorokban, így az
informatika és az elektronika terén leszakadt a kontinens az élenjáróktól. Míg az USA-ban az innovátorok több mint fele a harmincas évei elején jár,

Európában csak 20 százalékos az arányuk. Még rosszabb a helyzet a húzóerőt jelentő fiatal innovátor vállalkozások esetében: az USA-ban 35, ezzel szemben Európában mindössze 7 százalékos a jelenlétük a teljes kutatás-fejlesztésben. „Fel kell ébrednünk, s meg kell erősíteni a kapcsolatot az oktatás, a kutatás és az innováció között” – figyelmeztetett Barroso.

Mit jelenthet ez a felébredés? Mindenekelőtt azt, hogy ezentúl csak a valóban kiváló és a gazdaságilag gyorsan hasznosítható kutatási eredmények elérését támogatja az EU. Jelenti azt is, hogy a tagállamok között elosztott kohéziós forrásokat nem lehet csip-csup dolgokra elkölteni, hanem konkrét termékek, szolgáltatások kialakítására és piacra vitelük menedzselésére kell fordítani. Az Innovatív unió programcsomag első évéről készült jelentés a konkrét teendők közé sorolja, hogy a tagállamoknak a fejlettebb régiókban (Magyarországon például Budapesten) az Európai Regionális Fejlesztési Alaptól érkező EU-pénzek 80, az elmaradott régiókban (nálunk például Észak-Alföldön vagy Dél-Dunántúlon) 50 százalékát kell innovációba befektetni. Eljöhet a fiatal, ám gyorsan növekvő, úgynevezett gazella vállalkozások ideje (például a biotechnológiában): a forráshoz jutás feltételeit úgy alakítják át, hogy eséllyel indulhassanak a különböző pályázatokon.

Programok, tervek tehát vannak. De vajon tényleg akarja az innovációt az EU? Erre a legnehezebb a válasz, és ezt a csillogó konvent sem könnyítette meg. Hivatalosan persze, hogy akarja az innovációt az EU. Jelenleg azonban még az áll legközelebb az igazsághoz, hogy kénytelen akarni, ha ki kíván jutni a válságból. A szemléletváltás elkezdődött Brüsszelben, ám sokat segítene — miként Jean-Paul Agon, a L’Oréal elnöke felvetette —, ha tényleges innovációs tapasztalattal rendelkező tagjai is lennének az Európai
Bizottságnak.

Kocsi Margit-->