Kisgömböc

 Vagy mikor állt le a fűtés, mert a vezetékek üzemeltetője egy mámoros éjszakán mind a 935 kilométernyi csövet elkártyázta.
Amíg nem jut eszembe hasonló botrány, viszonylag nehezen vagyok meggyőzhető arról, hogy kizárólag azért kell az állam tulajdonában állnia egy dolognak vagy tevékenységnek, mert az a valami sok embert érint.

A kimért megfontoltság, az arany középút tűnik az én világomnak, amelyben nem privatizálják a Balatont és a Gellérthegyet, amelyben egy erős és jól működő állam működteti a közszolgáltatásokat – akár az iskolákat is –, valamint a stratégiai jelentőségű cégeket, de nem akar benyomulni minden területre, amely jól működne nélküle is. Amelyhez semmi köze. Legyen az mobilszolgáltatás, teherszállítás vagy cigarettakereskedelem.

Az új vagyontörvénnyel kapcsolatosan egyelőre sötétben tapogatózunk. Mikor, mely cégtől, hogyan venne vissza valamit, és aztán mennyiért adná koncesszióba esetleg ugyanannak a vállalatnak? Olcsóbb lenne így a fogyasztónak a gáz, az olaj, a busz, a mélygarázs? Az állam miért ne lenne ugyanúgy nyereségorientált, vagy ha nagy a költségvetési hiány, esetleg még mohóbb? Az irány az eddigiek ismeretében mindenesetre nem sok jóval kecsegtet.

A „legyen az államé a nyereség” és a „kontrolláljunk mindent, hogy több adóforintot oszthassunk szét¨ érzés elhatalmasodása ugyanis könnyen ahhoz vezethet, hogy a versenypárti, ezért az állammal nem jó kapcsolatot ápoló magyar cégek tönkremennek, a külföldiek megunják a küzdelmet, itt hagyják nekünk az összes vezetéket, mélygarázst, vasúti teherkocsit, autóbuszt, mobilhálózatot. Brüsszel nem áll velünk szóba a sokadik szabályszegésünk után, mi pedig itt maradunk büszkén exportpiac, verseny és uniós támogatások nélkül. Az utolsó pedig lekapcsolja az állami erőműből állami vezetéken érkező állami villanyt.