Fejvesztési támogatás

De ha nem szeretjük a drámát, helyesebb talán azt mondani: állami mentőöv nélkül közel volna az összeomlás, azon pedig ennek a leszögezése után lehet vitatkozni, hogy nem kér-e túl sokat az állam a városok önállóságából az életben tartásukért. Annyi biztos, egyre nagyobb bajban vannak az önkormányzatok. A mindennapi működési problémákat már megszoktuk, újabban pedig egyre több helyen merül fel a kérdés, hogy az uniós fejlesztési pályázatokhoz szükséges önrészt ki tudják-e gazdálkodni.

Megszületett tehát az ötlet, hogy az állam egy erre a célra elkülönített alapból támogassa a szűkölködő településeket. Magyarul, mivel az önkormányzatoknál nincs elég pénz ahhoz, hogy meglegyen az önrészük, a kormány ad nekik, szintén közpénzből. Így pedig ott a kérdés: nem volna egyszerűbb, ha ugyanebből a keretből egyszerűen megnövelnék a szegényebb önkormányzatok mozgásterét? Ha csak odaadnák nekik, és azt mondanák, hogy helyben úgyis tudják, mire használják fel?

Mert így ott a veszélyes helyzet: a kormány döntheti el, melyik település fejleszthet. Le lehet majd hívni az uniós pénzeket, szép beruházások is jöhetnek. Azt pedig majd a kormány megmondja, hogy hol, és talán nem is túl paranoid, akiben megfogalmazódik a kérdés: vajon arról is lesz-e szó a színfalak mögött, hogy milyen cégekkel?

Újabb pont, ahol alapjaiban szólhatnak bele a települések életébe; az elmúlt évek centralizálási törekvéseibe jól illeszkedik ez. Vagy bízzunk abban, hogy egyenlően, a tervek minőségét nézve ítélnek, politikai háttérérdek nélkül? Más támogatásoknál nem egy hírt hallhattunk arról, hogy a kormánnyal összekülönböző önkormányzatok olyan minimális támogatást kaptak, ami szinte semmire sem volt elég. Az előjelek nem biztatóak – várhatjuk, mi lesz a gyakorlatban.