Láttuk, micsoda pusztítást képes véghezvinni a banki hazardírozás

A folyamatban lévő munkát további, a gazdaság beindítását célzó intézkedésekkel kell kiegészíteni ahhoz, hogy felszámoljuk a költségvetési hiányokat. Adózási szempontból ez új szemléletmódot tesz szükségessé. El kell mozdulnunk azon adónemek irányába, amelyek nem csupán bevételt teremtenek, hanem ennél átfogóbb célokat is szolgálnak: ösztönzik a növekedést elősegítő magatartást, és támogatják a fenntartható gazdaságot. Ezért amikor a növekedés lehetséges forrásait mérlegeljük, a pénzügyi tranzakciós adónak a vita szerves részét kell képeznie.

Először is, a pénzügyi tranzakciós adó számottevő új bevétel lehetőségét teremti meg egy olyan ágazatból, amelynek bőven van miből adóznia. A kötvényekre és részvényekre kivetett 0,1 százalékos, valamint a derivatívákra kivetett 0,01 százalékos csekély adóval az Európai Bizottság javaslata évi 57 milliárd euró bevételt teremtene. A tagállamok anélkül jutnának további bevételekhez, költségvetési mozgástérhez, és tudnának célzott beruházásokat végrehajtani, hogy további terheket rónának az átlagpolgárra, aki szinte minden oldalról védve van a tranzakciós adótól.

A tranzakciós adó hozzájárulhat azon növekedésközpontú adóügyi reformokhoz is, amelyeket a nemzeti kormányzatoknak végre kell hajtaniuk. Ha a tranzakciós adót más, torzító hatású (mindenekelőtt a foglalkoztatást terhelő) adók csökkentésére használják fel, az elősegítheti a foglalkoztatás fellendítését, és növelheti az aggregált keresletet – mindkettő a növekedés létfontosságú feltétele.
Másodsorban nem szabad alábecsülni a felelősebb pénzügyi szektor által kiváltott pozitív növekedési hatásokat.

Láttuk, micsoda pusztítást képes véghezvinni a banki hazardírozás, biztosítanunk kell hát, hogy ilyesmi soha többet ne fordulhasson elő. Ezért a pénzügyi intézményeknek ki kell alakítaniuk tevékenységeik új hangsúlyát, és ki kell venniük részüket egy egészséges gazdaság felépítéséből. Ez a vállalkozások (kicsik és nagyok) finanszírozására fordított fokozott figyelmet és a fenntartható beruházások támogatását jelenti. A tranzakciós adó e tekintetben biztosan ösztönzőként fog működni.

Végül pedig ott van a fogyasztói bizalom, amely a növekedés egyik központi mutatója. A fogyasztók véleménye többek között a közrendbe vetett bizalmon és azon az általános érzésen alapul, hogy „jó irányba mennek a dolgok”. Pillanatnyilag nehéz lenne amellett érvelni, hogy az adóterhek elosztása igazságos. A pénzügyi szektor jelenleg csaknem 20 milliárd euróval kevesebb adót fizet, mint ami méltányos lenne, miközben munkavállalóinak továbbra is busás bónuszokat fizet ki. Mindeközben az átlagos adófizetők továbbra is ezen ágazat megmentésének terheit nyögik.

Csoda-e hát, hogy olyan alacsony a közmorál? A méltányosságot újra a rendszer szerves részévé kell tennünk. A tranzakciós adó orvosolja majd ezt az egyensúlytalanságot, biztosítva, hogy a pénzügyi szektor kivegye részét a terhekből. Ezáltal az adó új lendületet adhat a fogyasztói bizalomnak. A tagállamok az elkövetkező hetekben és hónapokban olyan új, a növekedést ösztönző eszközöket fognak keresni, amelyek a költségvetési konszolidációval párhuzamosan, azt erősítve valósíthatók meg. Javaslom, hogy a keresés során ne hagyják figyelmen kívül a pénzügyi tranzakciós adót, és ne becsüljék alá az általa elérhető pozitív hatásokat. A bizottság olyan jól átgondolt és méltányos adót javasolt kivetni a pénzügyi szektorra, amelynek előnyei messze túlmutatnak az egyszerű bevételteremtésen. Az uniós polgárok többsége, akárcsak az Európai Parlament, már hangot adott támogatásának. Most Európa pénzügyminiszterein a sor, hogy ugyanezt tegyék.

A szerző az Európai Bizottság adóügyért és a vámunióért, az auditért és a csalás elleni küzdelemért felelős biztosa