Német külügyminiszter: Ne ámítsuk magunkat, messze a válság vége

A gazdasági és pénzügyi válság oka a válságban lévő országok hiányzó versenyképessége mellett az éveken át felhalmozott magas adósságállomány. A költségvetések konszolidációjának következetes és fenntartható folytatása a gyógyulás elengedhetetlen feltétele. Ezért nem szabad újból felbontani most a fiskális paktumot.

A költségvetési konszolidáció azonban csak az egyik láb, a növekedési politika a másik, ezeken állnak az erős nemzetgazdaságok. Tudni kell ugynakkor, hogy elsősorban a tagállamok felelőssége az új növekedés. A nemzeti strukturális reformoknak helyre kell állítaniuk a versenyképességet, amelyre szükség van az új növekedéshez. Ide tartozik az is, hogy a szociális ellátórendszereket is fenntarthatóvá kell tennünk, és a fiatalok számára még inkább meg kell nyitni a munkaerőpiacokat, le kell építeni a feketemunkát, előtérbe kell helyeznünk az oktatást, tudományt és kutatást.

A pénzügyi válság örvényébe került európai államok már meghoztak fontos reformdöntéseket. Tudjuk, ez az út nehéz, és sok embernek kell rajta haladnia. Megilleti őket tiszteletünk. Az esetenként erősen zsugorodó gazdaság és az ijesztően magas, fiatalokat érintő munkanélküliség láttán mégis azt kell mondanunk, hogy a most megkezdett reformok jelentik az egyetlen esélyt, hogy újra tartósan növekedési pályára álljunk. Egy dolog biztos: türelemre van szükség, amíg a reformok hatásai érzékelhetőek lesznek. A siker viszont annál átütőbb lesz majd. Ezt tudjuk a lengyelországi, a baltikumi és nem utolsó sorban a németországi tapasztalatokból.

De európai szinten is még inkább a növekedésre kell összpontosítani. Éppen ezért a fiskális paktumot kiegészítjük a nagyobb versenyképesség érdekében egy növekedési paktummal, amely az alábbi hat pontot tartalmazza majd. Elsőként az EU-költségvetés átalakítása a növekedés ösztönzésére. Aki ismételten adósságból finanszírozott kiadási programokkal szeretné a konjunkturális szalmalángot fellobbantani, az semmit sem tanult a válság drámai tapasztalataiból. Az EU-nak nem szabad még többet költenie, de jobban kell felhasználnia pénzügyi eszközeit, mint eddig.

Az Európai Unió ezekben a hónapokban tárgyal a 2014–2020 közötti időszak EU-költségvetési keretéről. A tervek szerint ezermilliárd euróról van szó. Arra kellene összpontosítanunk, hogy ezt az óriási összeget következetesen a növekedésre és foglalkoztatásra, az innovációra és versenyképességre irányítsuk. Egyidejűleg a korábbinál erősebben kell ellenőrizni az összegek felhasználását, és azokat mérhető kritériumokkal kell összekapcsolni.

Másodszor a fel nem használt EU-pénzeket aktiválni kell. A jelenlegi költségvetési ciklus Strukturális és Kohéziós Alapjaiból még mintegy 80 milliárd euró áll rendelkezésre. Az Európai Bizottságnak most a tagállamokkal közösen kell ezeket a pénzügyi eszközöket gyorsan és hatékonyan az új növekedésbe befektetni.

Harmadszor jobb hozzáférés a befektetési tőkéhez. Néhány országban azt látjuk, hogy a bankszektor a rossz hitelek terhe alatt nem tudja teljes mértékben ellátni nemzetgazdasági feladatait. Az Európai Befektetési Bank formájában olyan eszközzel rendelkezünk, amelyet erőteljesebben és célzottabban kell és lehet alkalmaznunk, hogy éppen a kis- és középvállalatok könnyebben férjenek hozzá a befektetési hitelekhez.
Negyedszer az infrastrukturális projektek támogatása. A bankszektor „pangó vérkeringése” a nagyobb európai infrastrukturális projekteknek is problémát jelent. Az európai infrastruktúra határon átnyúló kiépítésére mozgósítani kell a magántőkét, és ki kell tapasztalnunk a public private partnership innovatív útjait.

Ötödször ki kell teljesítenünk a belső piacot. A 80-as és 90-es években egyszer már óriási növekedési erők szabadultak fel az úgynevezett négy szabadság megvalósítása révén. Jelenleg a belső piac új területekre való kiterjesztése kínál erre esélyt ismételten. Ez érvényes a digitalizált gazdaságra és az internetes kereskedelemre, vonatkozik az energiaszektorra, és megcélozza a kis- és középvállalatok erősítését a bürokrácia leépítése, valamint a kockázati tőkéhez való jobb hozzáférés révén. A további növekedés érdekében erősítenünk kell Európában a határon átnyúló mobilitást.

Hatodszor erősíteni kell a szabadkereskedelmet. A világgazdaság háromnegyede az Európai Unión kívül található. A világméretű növekedés 80 százalékát immár az EU-n kívül termelik. Az EU-nak dolgoznia kell azért, hogy sikerre vigye a dohai tárgyalásokat, és egyidőben megkösse a szabadkereskedelmi egyezményt a világ régi és új erőtereivel. Ez mind arra utal, hogy elérjük a növekedést úgy is, ha nem csinálunk adósságot. Az Európai Tanácsnak már júniusban döntenie kellene a növekedési paktumról.

Ne ámítsuk magunkat: a válságból kivezető út még messze van. De ha a konszolidációt és a reformokat következetesen előrevisszük, és lehetőségeinket kreatív módon használjuk ki, hogy akár rövid távon növekedési impulzusokat adjunk, akkor a válság végén egész Európa erősebb és egészségesebb lesz, mint előtte. Európának együtt kell a válságot leküzdenie. Szükségünk van a szilárd akaratra, hogy az európai kulturális közösség megállja a helyét a globalizáció világában.