A kormány összevissza beszél a feketegazdaságot húzó házipénztárról

„A kormány javasolja a házipénztárra vonatkozó adminisztráció radikális egyszerűsítését. A kormány tavaly jelentősen megemelte a házipénztári készpénz-záróállomány megengedett legmagasabb mértékét, de a szabályozás még így is jelentős adminisztrációt követel meg a vállalkozásoktól, ezért úgy gondoljuk, hogy a korlátozó szabályozásokat meg kell szüntetni” – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök július során tett első parlamenti felszólalásában. A kapcsolódó döntések, javaslatok tartalma azóta sem ismert.

A készpénzforgalom korlátozásával már próbálkozott a jogalkotó, eddig sikertelenül. A részletes, cizellált, átfogó szabályozást igénylő kérdésben nyúlfarknyi jogszabályi szakaszokkal nem lehet egy ilyen bonyolult kérdést kezelni. Ismeretes, hogy 1998-ban korlátozták az egymillió forint feletti készpénzes számlák áfalevonási jogát és költségelszámolhatóságát, amit az Alkotmánybíróság (Ab) az arányos közteherviselés elvét alkalmazva törölt a jogrendből (31/1998 Ab hat.). Határozatukban megállapították, hogy az állam a gazdasági folyamatokba való ilyetén beavatkozása nem lehet korlátlan, ha azzal figyelmen kívül hagyja a vétlenül jogsérelembe esők érdekeit.

Hiányoztak ugyanis a mentességet biztosító szabályok (automatizmusok vagy kérelmezett mentesítések), illetve az ágazati, működési sajátosságokat kezelő rendelkezések. A 2009. február elején bevezetett 250 ezer forintos küszöb és automatikus bírság alkotmányellenességét meg sem kellett várni, azt néhány nappal később a parlamenti többség visszavonta.

Itt az újabb próbálkozás: 2013-tól ismét három mondatot, vagyis egy buta fűnyíróelvet vezetnének be, amely 5 millió forintban korlátozná a készpénzfizetést. Az egészségügynek többletforrást juttató módosító javaslatban (vajon mit keres az ott?) már másfél milliós a küszöb, mely egy hónapon belül egy adott partner felé történt kifizetésre vonatkozna.
Korábban az Alkotmánybíróság kifejezetten diszfunkcionális elemként említette az „egy szerződés alá tartozó ügylet” kategóriáját, akkor 15 napos (később 8 napos), most pedig ismét egy hónapos időszakra vonatkozóan. A jogalkotó most már figyelt arra, hogy az ügyletösszevonást ne alkalmazhassa az adóhatóság önkényesen, megkapta helyette a rendeltetésszerű joggyakorlás gumicsontját, ami bizonyítási kötelezettséggel terheli a hivatalt.

Az adóhatóság 20 százalékos bírságot vet ki a másfél millió forint feletti részre. Nincs felső határ és nincs magyarázat arra, hogy a hatóság hogyan fog mérlegelni. Az adózók egyik része – kényszerből – a másfél millió forint feletti készpénzforgalmat fenn fogja tartani. Ha az adóhatóság megbírságolja, a törvényszéken alkotmányjogi panasszal élhet, amelyet az Alkotmánybíróság el fog bírálni, várhatóan a korábbi álláspontját megismételve.

Kétséges, hogy az új korlátozás mellett a kormány vajon mit kezd a készpénztartással kapcsolatos szabályokkal. Amennyiben a másfél millió forintos küszöb megvalósul, akkor a többségnél alacsonyabb lesz – a bírságtól való félelem miatt – a házipénztárban tartott összeg. Ezáltal a kormány lényegében a készpénzforgalmat is meghaladó költségű bankolás felé terelne mindenkit, hiszen így többlet-adóbevételhez jut. Vagyis egy adómentes és egy adóköteles kiegyenlítési mód közt bírsággal való fenyegetéssel történik a terelés.

Egyébiránt a készpénzfizetést hitelesen igazoló bizonylatot meg sem kell „fejelni” egy újabb bizonylattal, így az adminisztráció egyáltalán nem tekinthető bonyolultnak Magyarországon. Ha azonban a készpénzforgalom visszaszorítása a cél, akkor el kell majd jutni a faék szintű szabályozástól a cizelláltabb törvényi, rendeleti előírásokhoz.