Fizetős felsőoktatás? - A munkáltatók nem aggódnak

Korai aggódni
A munkáltatók nem aggódnak amiatt, hogy egy fizetőssé váló felsőoktatás miatt nem lesz elegendő szakember, hiszen egyelőre jelentős túlképzés van számos szakon. A szegényebbek esélyeinek romlását megakadályozhatja egy jól működő diákhitelprogram, ezért a kizárólag gazdagok számára elérhető felsőoktatás sem látszik kialakulni. Egyelőre azt sem tudhatjuk, hogy a felsőoktatás ilyen finanszírozásának átalakítása hogyan hatna a munkaerőpiacra. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a közeljövőben nem fognak széles körben elterjedni a más országokból már jól ismert vállalati ösztöndíjak, valószínűleg a posztgraduális képzések esetében sem. Ezalól csak a legjobban képzett szakemberek jelenthetnek majd kivételt.
Csaposs Noémi, A Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke

Verseny
Miután a magyar gazdaság egészének egy erős nemzetközi versenyben kell helytállnia, ugyanez igaz a szakembereire is. A felsőoktatásnak ehhez az elváráshoz kell igazodnia, amelyhez új finanszírozási forma kialakítása szükséges. Ez az új rendszer az érintettek, így az egyetem, a gazdaság és a hallgató együttműködésén alapulhat. Az állam szerepét ehhez valóban újra kell értelmezni intézményi és akkreditációs szempontból is. Az átalakítás mikéntje azonban nem lehet pillanatszerű, egy ilyen átszervezéshez időre van szükség. Ráadásul az intézményi működés egy részének, például az alapkutatások fenntartásának továbbra is állami feladatként kell megmaradnia a rendszeren belül.
Friedler Ferenc, A Pannon Egyetem rektora

Magánbefektetés
Az állami felsőoktatás döntően közpénzből finanszírozott tömegképzéssé vált, a mennyiségelv ma már fenntarthatatlan, nem szolgálja a versenyképesség erősödését. Az intézményeknek középtávon alkalmassá kell válniuk arra, hogy erős forrásszerző kapacitásokkal, oktatási és kutatási bevételekből működjenek. Az államnak egyenlő esélyeket kell teremtenie a tanuláshoz: erre szolgálnak a diákhitel-konstrukciók. A tanulás felelős magánbefektetés, célja a munka világában jelentős magánhaszonnal járó diploma megszerzése. A jogász- és a gazdasági képzés idei felvételi adatai ezt a logikát igazolják. Ez vezet középtávon egy fenntartható, nemzetközileg versenyképes szellemi és gazdasági erővel bíró felsőoktatás megteremtéséhez.
Kis Norbert, Az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkára

Fenntartói terhek
A felsőoktatás finanszírozása rendkívül összetett feladat, amelyből a fenntartó a világon sehol sem vonul ki teljes mértékben. Maga a képzés természetesen nagyon sokba kerül, és helyes gondolat, alapvetően jó irány az, hogy a diák maga is részt vállaljon ebből. Fontos azonban látni, hogy a tényleges költségek lényegesen magasabbak az egyénileg vállalható összegnél, ezért a fenntartóra, így az államra is hárulnak terhek. A diákhitel-konstrukciókat ugyan alapvetően jónak tartom, de a léte önmagában problémákat vet fel, a hosszú távú hatásai nem ismertek. Fontos szempont az is, hogy az esélyegyenlőségnek nem szabad sérülnie, a szociális kompenzáció szempontja nem kerülhet ki a felsőoktatás finanszírozásából.
Rostoványi Zsolt, A Budapesti Corvinus Egyetem rektora

Részletek
A részletek nem ismertek, így egyelőre nehéz megítélni, milyen modellben valósulhatna meg a képzés és a támogatás átrendezése. A felsőoktatás teljes finanszírozásának átalakítása csak hosszabb távon valósítható meg eredményesen, ebben az esetben elterjedhetne az a modell, amelynél a szülők hosszabb távon takarékoskodnak az egyetemi évekre. Az állam háttérbe vonulása azonban valószínűleg így sem jelentheti majd az állam teljes kimaradását a felsőoktatásból. Ez gondot jelentene az olyan speciális szakokon, mint például az arabisztika, de akár a tanári pályán is. Ezeknél a szakoknál nem várható el az önköltséges finanszírozás, és nagy valószínűséggel a piacképes kereslet is hiányozna.
Sándorné Kriszt Éva, A Budapesti Gazdasági Főiskola rektora