EKB 2A?

A munkaerőpiac stagnálása különösen súlyos aggodalmakra ad okot, nem csupán a roppant szenvedés és az emberi tehetségek elvesztegetése miatt, de azért is, mert a munkanélküliség huzamosan magas szintje évekig tartó strukturális károkat okoz gazdaságunknak – ezt már Ben Bernanke mondta múlt pénteki, Jackson Hole-i beszédében.

A munkaerőpiac helyzete nem véletlenül aggasztja a Fed elnökét, az általa vezetett intézménynek ugyanis – a Fed Act 2A pontja szerint ebben a sorrendben – a teljes foglalkoztatottságot, az árstabilitást és a mérsékelt hosszú távú kamatszintet kell elősegítenie.

Nem úgy az Európai Központi Banknak (EKB), melynek egyetlen mandátuma, hogy alacsonyan – a jelenlegi célkitűzés szerint „kevéssel 2 százalék alatt” – tartsa az inflációt az eurózónában. Bár augusztusban az éves ráta 2,6 százalék volt, jelenleg Frankfurtban (is) inkább azzal vannak elfoglalva, hogy még sokáig legyen hol őrködni az árstabilitás felett.
Miközben a kötvényvásárlási program részleteit várjuk, felmerül a kérdés: kiszervezhető-e az EKB-hoz az adósságválság kezelése az unió alapjait érintő jogszabályok – és több tagállam alaptörvényének – megváltoztatása nélkül? A válasz egyértelmű: aligha. A német alkotmány­bíróság talán már a jövő héten meg fogja ezt erősíteni.

Ha pedig mindenképpen mélyreható változtatásokra van szükség, és az EKB mandátumát is újra kell gondolni, akkor meg kellene fontolni: ne kerüljön-e be amerikai mintára a teljes foglalkoztatottság is az elérendő célok közé. Tudjuk, a brüsszeli bürokráciának nem Alonso diktálja a tempót. De az idő sürget: a lassú víznek addig kell a partot mosnia, amíg az ár el nem önti.