Nem éri meg hátradőlni az ellenőrző bizottsági székben

Sok volt a hiba, a hanyagság és a téves ítélet – ismerte el Jamie Dimon, a legnagyobb amerikai pénzügyi holding, a JP Morgan Chase elnök-vezérigazgatója, amikor arról kellett számot adnia, hogyan sikerült cégének kétmilliárd dolláros veszteséget elérnie egy sikertelennek bizonyult fedezeti stratégia miatt. Hiba, hanyagság, téves ítélet: három olyan kulcsszó, ami mélyen elgondolkodtathatja a hazai cégek felügyelőbizottsági és audit bizottsági tagjait is.

Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen hatalmas kockázatú pénzügyi manőver senkinek sem szúrt szemet még idejében? Végzetes hibák miféle sorozatának kell végbemennie ahhoz, hogy a fél világ tőzsdéit megbillentse egy ilyen bejelentés? Ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg valószínűleg mindenkiben, aki figyelemmel követi a nemzetközi üzleti hírfolyamot.

Ha valamire, akkor erre biztosan elmondhatjuk, hogy na, ez nálunk biztosan nem fordulhatna elő. A szomorú valóság persze az, hogy csupán az összeg csillagászati nagysága miatt nem; a helyzet hasonló nálunk is, hiszen sok tekintetben a hazai piaci környezetben is hiányoznak azok a kontrollpontok, amelyek kiszűrhetnék a nagy vagyonvesztéssel fenyegető ügyleteket.  A rossz stratégiából, helytelen üzleti döntésekből következő kockázatok mérséklésében kitüntetett szerepe lenne a vállalatok ellenőrző testületeinek, jelesül a felügyelő- és audit bizottságoknak, és ezen belül az egyes tagoknak is. Sokak fejében nem feltétlenül él pozitív kép a fenti testületek funkciójával kapcsolatban. A kedvezőtlen megítélés szempontjából nem javít a helyzeten, hogy a cégek időnként keresztbe ellenőrzik egymást.

Mindebből máris sejthető, hogy nem is annyira abszurd feltételezés, hogy a fenti hibasorozat bekövetkezzen. Egy rosszul működő testület képtelen megakadályozni, időben észlelni a nagy kockázatú tranzakciókat. A felügyelőbizottság, az audit bizottság léte ugyanis nem csupán jogszabályi kötelezettség, hanem fontos önérdek is a cég szempontjából. Ezeknek az ellenőrző testületeknek van kulcsfontosságú feladata az éves beszámolók jóváhagyásában. Persze ehhez az sem árt, ha a testületben olyanok is helyet foglalnak, akik értenek a pénzügyi, gazdasági beszámolók olvasásához és elemzéséhez.

Amennyiben érdemben nem gyakorolja jogosultságait a testület, joggal merül fel egy kitörő botrány esetén a felelősség kérdése. Ha fény derül a vétségekre, rendre előkerül, hogy miért is kapja fizetését a felügyelő-, illetve audit bizottsági tag. „Békeidőben” viszont bizony sokszor elkényelmesedik a testület, jóllehet pontosan ilyenkor, a rendes ügymenet részeként kellene a kincstári éberséget és az egészséges szkepszist gyakorolni. Be kell számoltatni a belső ellenőrzést is, és gyanú esetén akár további vizsgálatokat is el kell végeztetni egészen addig, amíg minden kérdésre meg nem érkezik a megnyugtató válasz.

Hogy mindezt ne csupán személyes felelősségérzetből tegye meg a gazdálkodó szervezet felügyeletével megbízott grémium, a Btk. új, 310. § módosításnak koncepciója szerint a vezetői felelősség bővül. Eszerint a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha az úgynevezett „költségvetési csalás” (Btk. 310. §-ban meghatározott) bűncselekményt a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet érdekében követi el, és a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítése a bűncselekményt megakadályozhatta volna, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A felügyeleti, ellenőrzési kötelezettségét elmulasztó személy büntetőjogi felelőssége független a költségvetési csalás elkövetőjének felelősségétől a büntetés korlátlan enyhítése szempontjából is, vagyis a magyar vagy uniós költségvetést ért kárnak a vádirat benyújtásáig történt megtérítése esetén is csak a költségvetési csalás elkövetőjének büntetése enyhíthető, az ellenőrzést, felügyeletet elmulasztó tisztviselőké vagy munkatársaké nem.

A feladathoz való felnövés semmiképp sem lehet csak belső motiváció kérdése, emiatt fontos, hogy ne csupán névtelen testületként, hanem névvel-arccal rendelkező testületi tagként is felelősséget kelljen vállalni a döntésekért. Az angolszász világban tökéletesen elegendő a „name and shame” elv, vagyis a felelőtlen magatartást megvalósító személyek, testületek nevének nyilvánosságra hozása. Ott ez kellő ösztönzés ahhoz, hogy ne csupán bólogató Jánosként üljenek egy-egy bizottsági székben. Magyarországon hosszú út vezet még odáig, hogy minden érintett belássa: nem elég betölteni a tisztséget, megfelelően el is kell látni az ellenőrző funkciót.

Amit mindenkinek meg kell értenie: a bizottsági tagság nem fizetéskiegészítés, hanem óriási felelősséggel járó munka. A testület feladata, hogy ellenőrizze a menedzsmentet, kritikával illesse a nem eléggé megalapozott üzleti beszámolókat, számon kérje a tulajdonosok érdekeinek képviseletét, és összességében is megállapítsa, hogy a menedzsment jól gazdálkodik-e a rábízott vagyonnal. A tőkepiac fejlődése szempontjából ez szükséges ahhoz, hogy legyenek transzparensen működő tőzsdei cégeink, amelyben megbízhatnak a kis- és nagybefektetők.