Összeesküvéselmélet-mániákusok, rémhírterjesztők itt a ti időtök

Lassan felkecmeregnek nyaralóikból a politikusok, és – mintha nyom nélkül múlt volna el a nyár – kezdődhet elölről kedvenc találgatásunk arról, vajon megállapodunk-e valaha a Nemzetközi Valutaalappal? (Haladóknak: hogy tárgyalóasztalhoz ülünk-e egyáltalán?)
Egyik nap azt halljuk, minden változatlanul halad tovább. Most tekintsünk el attól, hogy ez merőben mást jelent Budapesten és Washingtonban.

Tovább bonyolítja a képet, ha belevesszük az egyenletbe az Európai Bizottságot és az Európai Központi Bankot, amely a hírek szerint megint megakaszthatja az egyeztetést azzal, hogy újabb magyar jogszabály miatt ad hangot nemtetszésének.

Minderre persze már csak legyint az egyszeri összeesküvéselmélet-gyártó: ezt hallgatja lassan egy éve, joggal várja tehát el, hogy az egymásra mutogató felek végre emeljék a tétet. És láss világ csodát! Ide is eljutottunk: kiszivárogtatták, mit „követel a magyar néptől” az IMF. A listát nehéz lenne a „koherens” vagy – a valutaalap általános irányvonalát figyelembe véve – a „logikus” jelzőkkel illetni. Arra azonban tökéletesen alkalmas, hogy fentebb említett csoportok számára világossá váljon: Magyarország jobban jár, ha a népnyúzó kapitalista brancs helyett máshol keres kiutat „az államadósság csapdájából”.

Ha valakinek mégsem esne le ez az egyszerű összefüggés, a miniszterelnök ki is fejti neki. Ezer szerencse, hogy a magyar kormány nem csak ellenvetéseit, de kiútkereséssel kapcsolatos vágyálmai jelentős részét is megosztja a polgárokkal, így az összeesküvéselmélet-gyártóknak is tálcán kínálják az egyre elvetemültebb teóriák alapjait. De biztos arra van szükségünk, hogy lassan a tízmillió összeesküvéelmélet-hívő országa legyünk?