Mellár: Miért késik a megújulás?

A megállapodás értelmében 2015-ig 229 kilométernyi földgázvezeték épül meg Magyarországon az alternatív ellátási vonal részeként.
A szerződést magyar részről aláírók hangsúlyozták, hogy az új vezetékrendszer jelentősen hozzá fog járulni a gázellátás diverzifikálásához.

Talán vannak olyan olvasók, akik még emlékeznek arra, hogy négy-öt évvel ezelőtt milyen élesen kritizálta a jelenleg kormányzó Fidesz az akkori szocialista adminisztrációt a Déli Áramlat programjának támogatása miatt. Érveik között elsősorban a szövetségesi kapcsolatok felrúgása játszotta a fő szerepet, nevezetesen, hogy nem az oroszok irányítása mellett létrejövő rendszert, hanem az EU égisze alatt kialakuló Nabucco programot kellene támogatni. Olyan érv is elhangzott, hogy a Déli Áramlat kiépítése valójában nem is növelné az ellátás biztonságát, hiszen a csőrendszer keleti végén ugyanaz az Oroszország áll, amely a már régóta meglévő Barátság vezetékrendszert is táplálja.

Az azóta eltelt években semmi komoly változás nem történt: ugyanabban a szövetségi rendszerben vagyunk továbbra is, és Oroszország sem cserélt helyet a térképen valamelyik közel-keleti országgal. Ahelyett azonban, hogy a döntés politikai okait keresnénk, vagy a lehetséges stratégia-váltásokról kezdenénk el spekulálni, nézzük a kérdést pusztán közgazdasági aspektusból. Egyből adódik az alapkérdés: vajon miért érdemes igen költséges beruházásokkal hosszú távra elköteleződni egy meg nem újuló, fosszilis energiaforrás mellett, amikor a megújuló energiaforrások hasznosításának egyre korszerűbb és hatékonyabb módszerei állnak rendelkezésre?

Igaz, hogy jelenleg a hagyományos energiahordozók árai még alacsonyabbak, mint a megújulóaké, de ez egyáltalán nincs kőbe vésve. Elég nyilvánvaló, hogy a fosszilis energiahordozók árát a következő évtizedekben egyre inkább a készletek csökkenése és nem a technikai haladás fogja meghatározni, így ezek az energiaárak mindenképpen növekedni fognak. A megújuló energiáknál ugyanakkor megalapozottan lehet számítani arra, hogy az árak – a technikai haladás következtében – nem, vagy a hagyományos energiahordozókénál jóval szerényebb mértékben fognak csak emelkedni.

Ezt a tendenciát ismerték fel a fejlett országok, elsőként a skandinávok, majd a németek és japánok is, és fokozatosan állítják át az energiaellátási rendszerüket a megújuló forrásokra. Vajon nálunk miért késik ez a felismerés? Miért jó nekünk, hogy az energiaellátásunk egy másik ország gazdasági és/vagy politikai megfontolásaitól függ? Ha azt a több ezermilliárd forintot, amelyet a gázvezetékek kiépítésére szánnak, inkább kistérségi megújuló erőművek kiépítésére fordítanák, akkor ezzel több célt is elérhetnének. Növelhető lenne az energia-önellátás részaránya, munkahelyek teremtődnének vidéken, ahol erre a legnagyobb szükség lenne, és javulna az ellátás biztonsága is a decentralizált, hálózatba rendezett ellátási egységek révén.

További komoly fejlesztési lehetőséget jelenthetne a lakóházak egyedi, megújuló forrásokra alapozott energiaellátásának kialakítása. A napkollektorok, napelemek, hőszivattyúk és más hasonló eszközök telepítésének kormányzati támogatása kedvezményes hitelkonstrukciókkal és a kivitelezői hálózat kialakításával komoly többlet energiaforrást és ezáltal makroszinten érdemleges megtakarítást jelenthetne. Ennek révén pedig lényegesen csökkenthető lenne a háztartások rezsiköltsége. S ha a középrétegek kiszabadulhatnának a magas rezsiköltség rabságából, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel növelnék a fogyasztásukat, ami pedig a dinamikus növekedés egyik elengedhetetlen feltétele.

Az elmúlt napok egyik vezető híre volt, hogy a Gazprom és az MVM megállapodást írt alá a Déli Áramlat vezetékrendszer kiépítésére. Mellár Tamás-->