A biorobotok kora lejárt

Göteborgban egy évig tesztelik az önkormányzati munkavállalók egy részén az új, hatórás munkanapos rendszert. A városháza többi részlegében marad a korábbi munkarend, a fizetés viszont mindkét helyen a régi. A város polgármestere arra számít, hogy a hatórás munkanapban kevesebben vesznek ki betegszabadságot, és a mentális, fizikai állapotuk is javulni fog. Ez pedig a munka mennyiségét és minőségét is javítja, mert a fáradt dolgozók kevésbé hatékonyak.

Természetesen Svédországban sem megy simán egy ilyen kísérlet: a politikai viták mellett a legfőbb ellenérv, hogy az emberek lusták, nem javul a hatékonyság, ezért az elvégzett munka mennyisége is csökken. Ha így lesz, elbukik e próbálkozás.

Egy év múlva kiderül. A kísérletben maga a kísérletezés a lényeg. A munka világa is tele van ellentmondásokkal, nehéz helyzetekkel. A számítógépek óriási lehetőséget hoznak, új perspektívákat nyitnak, korábban elérhetetlen szolgáltatásokat tesznek elérhetővé, akár otthonról is. A fejlődés árnyoldala, hogy a gép egyre több helyről kiszorítja az embert. Igaz, új munkahelyek is létrejönnek, de egyelőre nem mérhető fel, hogy melyik oldalra billen a mérleg. Másrészt a gépek egyúttal lélektelenné, sematikussá is teszik a feladatokat. Kiölik a kreativitást, az emberi kapcsolatokat. Ezzel szemben a munkaerő-piacra belépő fiatalokról azt mutatják ki a felmérések, hogy számukra fontos az alkotó, értelmes, kihívásokkal teli munka. A fizetés fontos, de már nem elég. A jó közérzetükhöz önállóság, szabadság, bizalom is kell.

Sok multicégnél ma már gyakorlat, hogy az öt napból egy vagy kettő otthoni dolgozással tölthető. Arról hallani, hogy a munkatársak értékelik ezt a lehetőséget, és szinte többet dolgoznak, mintha bent lennének az irodában. Ilyenkor ugyanis a házimunka egy része is elvégezhető, szinte kikapcsolódásként, utána viszont kompenzálnak, s akár az estébe is belenyúlik a munkával töltött idő. Az sem ritka – ha a tevékenység jellege ezt megengedi –, hogy egész nap „lóg” a munkatárs, majd egész éjjel dolgozik. Mindenki jól jár. Annyiban viszont igazuk van a kételkedőknek, hogy a túl tágra szabott lehetőségek könnyen a lazítás, a lustálkodás irányába visznek. Hacsak nincs pontosan meghatározott, határidős munka, amit el kell végezni. Mindegy hogyan, mikor, éjjel vagy nappal, de a határidő szent. Ilyenkor működik a munkavállalói felelősség, a bizalommal ritkán élnek vissza.

Egyébként ma már minden mérhető. Szinte percre pontosan megállapítható, mit csinál egy dolgozó a munkaidőben, vagy éppen távmunkában otthon. Így könnyen kiderül: mennyi a holtidő, a nehezen megmagyarázható pazarlás. A Világgazdaság múlt heti konferenciáján arról számolt be egy neves cég vezérigazgatója, hogy kipróbálták, s bevált a program. Aztán úgy döntöttek, nem vezetik be. Ő sem szeretne úgy dolgozni, hogy minden mozdulatát mérik. Hogy magyarázkodnia kelljen, amikor nem csinál semmit, „csak gondolkodik”. A minden mérésébe az agymunka nehezen fér bele. Az látszatra ugyanis semmi, esetleg holtidő. Előre nem tudható, mire képes az agy, mit hoz az adott pillanat. A cégvezér azt mondta: fontosabb a bizalom, az őszinteség, mint a szoros ellenőrzés. Náluk nem „biorobotok”dolgoznak, hanem kreatív, érző és gondolkodó emberek. Ha hagyják őket, csodákra képesek. Ha nem, mindenkinek rossz lesz.

Persze, nem lehet mindenhol rugalmas feltételekkel kísérletezni. Van, ahol a munkatárs fizikai jelenléte nélkülözhetetlen. Nem a kreativitás, hanem a szorgalom, a pontosság, a monotonitás tűrése a lényeg. De még az ilyen munkaköröknél is érdemes megtalálni, mivel lehet kedvezni, mivel lehet lojálissá tenni az így dolgozókat. Máshol pedig szinte kötelező. Lenne. De vannak próbálkozások. Egyre több. Meg fog változni a munka világa is.