Meddig lehet a járműgyártás a zászlóshajó, ha nincs jövőbe vezető tényező?

Az elmúlt hónapokban sokat hallottuk, hogy a magyar gazdaság húzóágazata az autóipar. De nem csupán a négy nagy, az Audi, a Mercedes, az Opel és a Suzuki tartozik ide, hanem rengeteg kisebb-nagyobb alkatrészgyártó vállalkozás is. A számok magukért beszélnek: csak az elmúlt évben 2600 új munkahelyet teremtett a négy autógyártó, amelyek együttesen 18 ezer embernek adnak munkát, és 229 magyarországi beszállítótól vásárolnak.

A négyek és a nemzetközi alkatrészgyártó konszernek vásárolnának több cégtől is, azonban mintha nem lenne rá igény. Vagy ha igény lenne is, a képesség hiányzik.

A Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központ által szervezett zalaegerszegi beszállítói fórumon csekély volt az érdeklődés a vasi és zalai kis- és közepes vállalkozások részéről, pedig a nyugat-dunántúli járműipari és mechatronikai cégeknek jelentős igénye van hazai beszállítókra. A nagyvállalatok képviselői – a TDK-Epcostól a LUK Savarián át az Opelig – csalódottak voltak az érdektelenség miatt, pedig erre is van magyarázat.

A magyar kkv szektornak ugyanis nincs tőkéje a fejlesztésre, és nincs elég megfelelő nyelvtudású szakembere. Most pedig tegyük fel a kérdést, meddig lehet még a járműgyártás a magyar gazdaság zászlóshajója, ha híjával van a jövőbe vezető tényezőknek.

A legnagyobb alkatrészgyártó konszernek magyarországi leányvállalatai már évekkel ezelőtt arra kényszerültek, hogy pénzt és felszerelést adjanak bizonyos egyetemeknek, hogy ott azt oktassák, amikre a korszerű járműiparnak szüksége van. És az sem véletlen, hogy az Audi és a Mercedes meghonosította a Németországban bevált duális szakképzést, csupán azért, hogy a szereldében olyan emberek dolgozzanak, akik számára nem ismeretlen az ágazatban alkalmazott korszerű technológia.
Nincs mese, fejleszteni kell a (szak)oktatást, különben csak betanított munkára leszünk alkalmasak, arra pedig egyre kevésbé van igény.