Ez a nők százada lesz

Nők az üzleti csúcson címmel a héten üzleti konferenciát tartott a Világgazdaság. A téma – ahogy a címből kiderül – annak elemzése volt, hogyan jutott el a nem túl sok női igazgató a cégvezetői székig, s mi kell ahhoz, hogy egyre többen érjék el az üzleti karrier csúcsát.

Ez a nők problémája lenne? Látszólag igen. Ha már egy címbe bekerül, hogy „nő” s ehhez még a karrier fogalom társul, akkor sok férfi(vezető) érdeklődése elillan. Inkább nem kérnek a karrierista nőkből, akikkel csak baj van: hisztisek, ha egyedül vannak, a magányt nehezen viselik – hangzik az ellenérv. Ám az se jó, ha egy nőnek családja van. Akkor meg a gyerek körüli gondok gyűrűznek be a munkahelyekre. Na, ilyen felsővezető nem kell. Alsó szinten még igen, ott nincs akkora felelősség, de följebb? Inkább nem. Jobb a békesség, a nyugalom...

Ez a nyugalom azonban csak látszólagos. Előrejelzések szerint 2020-ra Magyarországon a nők 70 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Képzettségben már ma is jobban állnak, mint a férfiak. El lehet azt képzelni, hogy a nők csak a tanulásért tanulnak? Hogy képzettek, szakmai tudással felvértezettek lesznek, s ezt ne akarják szakmai karrierben kamatoztatni, kipróbálni?! Nem, előbb-utóbb átszakad a gát. Egyrészt a nők rájönnek, hogy a tudást vezetőként tudják jól hasznosítani, másrészt egyre gyakrabban fordul majd elő, hogy csak női jelentkező felel meg egy-egy vezetői poszt követelményeinek. Például az előírt képzettségi feltételeknek. Jó, ez csak egy szempont, legalább ennyire lényeges a vezetői kvalitás, az emberi tulajdonság. Ebben rosszabbak lennének a nők?

Nem valószínű. Egyre többen mondják, hogy a XXI. század a nők százada lesz. Jól hangzik, de igaz is lehet. A mennyiségi növekedés – a magasan képzett nők számának meredek emelkedése – egyszer csak új minőségbe, csúcsvezetői székek követelésébe csap át. Vagyis be fog következni az, amit sokan ma még csak rémálmukban élnek meg: sok nő dolgozik majd vezetőként.

De itt még nem tartunk. Ez még csak a víziókban létezik. Ám érdemes e tendenciát elemezni, célszerű azon kutatások eredményeit komolyan venni, melyek egyértelműen a nők társadalmi-gazdasági szerepének felértékelődésére utalnak. S ha ez a jövő, akkor nem lenne érdemes elébe menni a folyamatoknak?

A nagy nemzetközi vállalatok üzleti filozófiájában alaptétel, hogy a diverzitás fontos érték. Ez vonatkozik nemre, fajra, életkorra. E cégeknél program van arra, miként lehet a nők karrier lépéseit egyengetni. Magyar tulajdonú vállalatok jó részénél ez még nem téma. Talán majd egyszer, amikor a lemaradás tényezőit elemezve a menedzsmentkérdések is napirendre kerülnek.

A Világgazdaság konferenciáján alig volt férfi. Pedig ez remek alkalom lett volna, hogy beinduljon a fantázia, a gondolkodás. Talán tényleg jó lenne kipróbálni! Talán tényleg igaz az Európai Bizottságnak az a vizsgálati eredménye, mely szerint a vegyes összetételű cégvezetésnél a profit 54 százalékkal magasabb, mint a hasonló, csak férfiak által irányított vállalatoknál. Ez nem semmi! Ezért talán már nők is kerülhetnek a csúcsvezetésbe. Nem?

Persze. Ám amíg egy ilyen üzleti konferenciáról a férfiak azt gondolják, hogy ez a nők ügye, ez női téma, addig vesztésre állnak. Előbb-utóbb átszakad a gát, s jönnek a nők. E „fenyegetés” vagy zsarolás-ízű megfogalmazás ellen azonban legelőször a nők tiltakoznak: dehogy is akarják ők a férfiakat kiszorítani… Ők együttműködni akarnak. Saját kiszorítottságukat megszüntetni. S azt, hogy a férfi uralta társadalom segítse őket e folyamatban: megértéssel, a gyermeknevelést megkönnyítő szolgáltatásokkal, és egy egészen más szemlélettel, melyben az üzleti karrier mindkét nem természetes pályája lehet, s ehhez minden segítség megadatik. Férfi vezetőktől is.