A kormány helyett az iskoláktól érdemes sokat várni

Finomhangolás – ízlelgeti a szót az ember, amelyet a köznevelés átalakítása kapcsán hallunk a terület irányítóitól. Szinte minden tökéletesen működik, csak a gyökeres, de kívánatos átalakításokkal mindig együtt jár, hogy felszínre kerülnek problémák, amelyek kapcsán apróbb változásokra van szükség – halljuk a mantrát.

A zenészeknek az egyik legunalmasabb tevékenység a koncertek előtti beállás, hangolás. Az sem mindegy, hogy hárfát, tubát vagy pedig egy metalzenekar torzított gitárját hangoljuk be. A zenészek azonban a hangolással kezdik, hogy ne hamisan játszanak. A köznevelésben erre menet közben kerül sor úgy, hogy további jogszabályok, rendeletek tömkelegét hozzák létre, ami ijesztő bürokratikus fenyegetettséget jelenthet a pedagógusoknak.

Az állami iskolai intézményfenntartó, a Klik is „tökéletesen” működik. Apró gond, hogy mintegy 60 milliárdos adóssága van, s menetközben rájöttek, a feladatköröket meg kell osztani, lejjebb kell vinni a problémák keletkezési helyéhez. A tegnapi szakmai tanévnyitón sikertörténetként adták elő, hogy az új tankönyveket együtt fejleszthetik a tanárok a kormányzattal, akárcsak Finnországban. Azt azonban nem mondták, hogy a világ egyik legsikeresebb iskolai rendszerében szabad tankönyvpiac van, nem kell állami engedély a kiadáshoz és e nélkül dönthetik el a pedagógusok, hogy mit rendelnek meg. Idén a tanárok úgy tanítanak a kísérleti tankönyvekből, hogy a rendelésnél még nem ismerhették azokat.

A miniszterrel én is együtt reménykedem, hogy minden rendelkezésre áll egy sikeres tanévhez. Főként mivel elsőszülött gyermekem szeptemberben elkezdi az első osztályt. Én nem a gyermekemmel kísérletező kormányzattól, hanem az iskolától és a tanító néniktől remélhetek sokat. Bizakodásra ad okot, hogy a tanító néni, miután az órakezdésnél becsukta a tanterem ajtaját, kizárja a külvilágot, a szabályozók tömkelegét gyártó oktatásirányítással együtt és sokéves tapasztalatokra hagyatkozva tanítja, neveli a gyermekeket.