Az oktatási biztos haszna

A gazdasági növekedésnek valószínűleg sok „alfája és omegája van”, annak megfelelően, milyen szakértőket hallgat meg az ember. Ilyen fontos elemként emlegetik az innovációt, annak eredetiségét, gyors megvalósítását és a kapcsolódó marketinget is. És a megújulásra való készséget, a nyitottságot, az alkalmazkodást, a kommunikációt. A képzettséget. Ha belegondolunk, a jövőbeli lehetőségek „alfája és omegája” az is, milyen minőségű a ma kormánya, mennyire ismeri fel a fejlődés irányait, mennyire képes a napi ügyek mellett stratégiában gondolkodni, azért tenni. Magyarország esetében talán az oktatás és az egészségügy az a terület, ahol a legtöbb feladat van a jövő megalapozásához. Képzetlen, vagy éppen testileg-lelkileg beteg emberekkel nincs versenyképes gazdaság, nincs javuló foglakoztatás.

Nagy szükség lenne egy koncepciózus, jövőt megalapozó fejlesztési stratégiára, melynek középpontjában az ember áll. Mert olyan válság jön, amilyet még nem láttunk – olvasható a hvg.hu egy cikkében, mely a Világbank tanulmányát idézi. A nemzetközi szervezet adatai szerint ugyanis legalább 600 millió munkahelyre lenne szükség 2030-ig a világon ahhoz, hogy csak a népesség növekedésével lépést tudjunk tartani. A foglalkoztatási katasztrófa elkerüléséhez nem elég a munkaügyi miniszterek tüsténkedése, egész kormányoknak kell összefogniuk, hogy fenntartható, munkahelyeket teremtő növekedés alakuljon ki a világban.

A társadalmi béke szempontjából is nagy jelentősége van a munkának. Minél több az állástalan ember, annál nagyobb lehet az elégedetlenség, a nyugtalanság, a nélkülözés, ami végső esetben bűnözéshez is vezethet. De az is belátható, hogy az állami kiadásoknak jót tesz a kisebb munkanélküliség, a bevételeknek meg a magas foglalkoztatás. Tehát összgazdasági szempontból a minél magasabb foglalkoztatási ráta anyagi erővel bír.

A foglalkoztatás emeléséhez ugyanakkor képzett emberek kellenek. A növekedés újbóli beindulása pillanatokon belül kiélezheti a mennyiség és a minőség problémáját. Magyarországon mindenképpen. Ennek jelei már ma is láthatók, de ennél rosszabb lesz a helyzet, ha kiderül: lennének fejlesztések, de nem a pénz, hanem a szakemberek hiányoznak. Itt már késésben vagyunk: a közmunka jó tűzoltásnak bizonyult a válságban, ám a fejlesztésekhez nem teremtette meg a képzett munkások táborát. Jó lett volna „köz-továbbképzést” is tartani, szakmákra képezni, arra gondolva, hogy a válság után újra szakmunkások kellenek nagyobb számban, kisebb részben pedig betanított emberek.

A versenyképes gazdaság alapja egyre inkább a tudás. Minél jobb a képzés egy országban, annál nagyobb esély lehet arra, hogy a foglalkoztatásban is javul a helyzet. Ez fordítva is igaz. A képzetlen tömegek egyre inkább akadályává válnak a versenyképességnek, a növekedésnek, vagyis a foglalkoztatás bővítésének. Innen nézve akár örülni is lehet, hogy Navracsics Tibor az Európai Bizottságban megkapta az oktatási biztosi feladatokat. Bár ez és a kultúra valóban nem tartozik közösségi kompetenciába, de nem baj: úgyis arra biztatta őt a magyar kormány, hogy Brüsszelből képviselje jobban a magyar érdekeket. (Bár ez nem feladata egy EU-biztosnak, de ezen most ne akadjunk fenn.) A magyar érdeknek egy színvonalas, a piac kihívásaira tudással és készségekkel is felkészítő oktatási rendszer felelne meg leginkább. Brüsszelből ez talán még inkább így látszik, egy oktatási biztos székéből aztán végképp. Mintha a magyar rendszer éppen ellenkező irányba fordult volna. A merev, központi ukázokhoz igazodó oktatás nem jelent túl nagy garanciát a piaci sikerre.

Vagyis: lenne itt feladata az EU oktatási biztosának. Igaz, nem erre szól a felhatalmazása, de talán senki nem tiltakozna, ha saját hazáját ébresztené rá: a jövő a tudáson múlik.