Magyarország, a kísérleti terület

Hanyatló Nyugatról és virágzó szocializmusról szóltak a hírek Magyarországon évtizedeken keresztül, egészen a rendszerváltásig. A baj csak az volt, hogy ők túl sikeresen hanyatlottak, miközben a mi virágzásunkat rajtunk – és a volt szocialista országokon – kívül senki sem látta. Hasonló érzésem támad, ha az elmúlt évekre gondolok vissza. Ha megnézem a legtöbb tévécsatorna híradóját, vagy belelapozok az újságba, akkor úgy tűnik, hogy minden rendben van, és a hírműsorok alapján azt gondolhatjuk, hogy Magyarország a legjobb hely a világon.

A gazdaság azonban az elmúlt években alig nőtt és a szegénység is tovább növekedett. Most, hogy elindult a kilábalás, Nyugaton egyre többször írják azt, hogy Magyarország egyre inkább távolodik a demokratikus értékektől, és olyan országokhoz hasonlítanak, mint az autokratikus Törökország. Egyre többen vetik fel, hogy az EU-nak el kellene vennie tőlünk a támogatásokat.

Nem csoda, hogy nem néznek ránk jó szemmel. Orbán Viktor három évvel ezelőtt, a Bálványosi Szabadegyetemen még csak a Nyugat hanyatlásáról, a nyugati életmód összeomlásáról beszélt, és arról, hogy korszakváltás következik, amiben Magyarország egy-két lépéssel az európai országok előtt jár. Idén már a liberális demokrácia bukásáról szólt ugyanott, és azt mondta, hogy illiberális államot épít Magyarországon.

Persze, Orbán Viktor azt mondja, hogy továbbra is demokráciában gondolkodik. A baj csak az, hogy a hanyatló Nyugaton nem nagyon tudják a liberális jelző nélkül értelmezni a demokráciát. Orbán szavai ezért nagy nyilvánosságot kaptak a legnagyobb nemzetközi lapokban, ami korántsem javíthatta Magyarország megítélését.

Az állam szerepének újragondolása Magyarországon nem hozott népszerűségvesztést a kormánynak. Igaz, ehhez kellett a rezsiszámlák megvágása, a pénzügyi rezsicsökkentés, a devizahitelesek folyamatos megmentése, a sikertelenségekért pedig a bűnbakkeresés. Meg az, hogy az emberek leginkább a kedvező hírekről értesüljenek. Most pedig a műsordíjak megfékezésével védi meg a családokat a kormány a magasabb terhektől, a mentőakció pedig bizonyára akkor lenne sikeres, ha az RTL sem közölne rossz híreket.

De ne bánkódjunk: most majd újra gondoskodik rólunk az állam, és megmondja, mit kell tennünk, hogyan éljünk. Nem kell tovább imádnunk a hanyatló Nyugatot, mert a gyerekeknek már az iskolában megtanítják, hogy újra keleti szél fúj. Nem kell kizárólag a legnagyobb magyar költők műveit tanítani, ha az ellentmondásos megítélésű Wass Albertét is lehet. Nem kell többé a sokszínű kultúra, ha a nemzeti, keresztény, konzervatív színház előadásainak is van közönsége. Nem kellenek többé az idegen érdekeket szolgáló civil szervezetek, mert új állam épül. Nem kellenek a trafikosok, inkább azok kapjanak dohányboltot, akik sosem foglalkoztak ezzel. De azoknak sem kell aggódni, akik trafik vagy föld nélkül maradtak, mert talán hamarosan pályázhatnak italboltra, és ha ez sem jön össze, akkor kapnak közmunkát. Nem kell tovább rajongani a Nyugatért. És egyébként is, legyőztük a kapitalizmus teremtményeit, a multikat.

Kétségtelen, hogy az elmúlt években komoly csapást mértünk a piacgazdaság pilléreire. Megnehezítettük a külföldi vállalatoknak az életét Magyarországon, akik kockázatot vállaltak, tőkét, tudást, technológiát hoztak az országba. A külföldi tőke azonban csak azért jön ide a miniszterelnök szerint, hogy kitalicskázza a pénzt az országból. Kiviszik az osztalékot és kizsákmányolják a magyar embereket. Az EU-támogatások pedig – egyfajta történelmi elégtételként – kárpótolnak minket a kommunizmus miatt, és ellensúlyozzák a multik által kivont pénzt.

Orbán Viktor hétfői parlamenti beszéde után már azt is sejthetjük, hogy jól állunk a háborúban. Végül is, győzhetünk a liberális demokrácia ellen vívott harcban. De ki fog minket kárpótolni, ha véletlenül kiderül, hogy tévúton járunk?