Sokan csodaszerként tekintetnek a részmunkaidőre a foglalkoztatási problémák megoldásában, pedig nem minden gazdasági tevékenységben, illetve szektorban alkalmas gondok enyhítésére. A részmunkaidő alkalmazásának alapvető befolyásoló tényezői a szektorális és tevékenységi sajátosságok.
Ez azt jelenti, hogy néhány objektív korlátja van annak, hogy ez a foglalkoztatási forma minden szektorban elterjedjen. Az Európai Unióban a részmunkaidő döntően a szolgáltatási szektor foglalkoztatási formája.
A részmunkaidő alkalmazásának fontos befolyásoló tényezője a gazdasági tevékenység hullámzása vagy folyamatos jellege. A hullámzás pedig elsősorban a szolgáltató szektorra lehet jellemző.
A szolgáltatási szektorban egyre nagyobb szerepet kapnak az intenzív munka- és munkaidő-szervezési módszerek, amelyben változások figyelhetők meg. Ennek egyik legfontosabb tényezője a munkaidő „rugalmasítása”. Ez azt jelenti, hogy növekszik a gazdasági tevékenység hullámzásához igazított munkaidő és munka a teljes munkaidős állások rovására. Mindezt többek között a részmunkaidős dolgozókkal érik el, mivel az ő rövid munkaidejük lehetővé teszi, hogy a munkáltató a napnak, illetetve a hétnek arra az időszakára koncentrálja a foglalkoztatásukat, amikor szükség van rájuk. A gazdasági tevékenység hullámzásából adódó feladatok ellátására tehát a vállalatok számára részmunkaidőben sokszor előnyösebb lehet foglalkoztatni munkavállalókat, mint a teljes munkaidő.
A szolgáltatási szektorban a gazdasági tevékenység hullámzásának sokszínűsége miatt a munkaszervezet modernizációjában és a terjeszkedési stratégiában központi szerepe lehet a vállalatok „testéreszabott” keveréknek, amint a teljes munkaidőből, a részmunkaidőből, továbbá más foglakoztatási formákból (például határozott idejű foglalkoztatás, szezonális munka, stb.) létrehoznak.
A termelő tevékenységekre (például az iparra) általában nem jellemző a gazdasági tevékenység napon belüli hullámzása. Ezeknél az alkalmazott technológia és a szalagszerű termelés feltételezi a folyamatos gazdasági tevékenységet, így az ehhez igazodó többműszakos, folyamatos munka a gazdaságos. Ha a dolgozó felveszi a munkát, a műszak teljes időszakában végig kell vinni a folyamatot a váltótárs megérkezéséig. A folyamatos gazdasági tevékenységhez igazodó műszaki és technikai eszközök, a technológia és a gépek bonyolult kezelési ismerete kvalifikált, gyakorlott és szakképzett, a technikát biztonságosan kezelő teljes munkaidős dolgozók alkalmazását feltételezi. A fejlett műszaki berendezéseket kezelő, illetve kiszolgáló munkavállalók napi részmunkaideje nem gazdaságos. Mivel a technológiát nem lehet széttagolni, nincs mód a munkafeladatok szétválasztására sem. A részmunkaidő alkalmazását befolyásolja a hullámzás időtávja is.
A részmunkaidős foglalkoztatás jellemzője a teljes, nyolcórás munkaidőnél rövidebb tevékenység. A hazai munkajogi szabályozás nem tiltja, hogy a részmunkaidő kéthónapos, munkahelyi kollektív szerződés alapján négy hónapos, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés alapján hat hónapos átlagban is alkalmazható legyen, a munkaidő-kiegyenlítésre vonatkozó szabályok betartása mellett. Az ezen alapuló éves, féléves, vagy rövidebb távú munkaidőkeretek azonban még nem terjedtek el Magyarországon. Ennek oka, hogy a hazai gyakorlat nehezen tud elszakadni a beidegződött napi gondolkodásmódtól, illetve a napi 4, 6 vagy 7 órás részmunkaidős rendszertől. Emiatt a részmunkaidős foglalkoztatás rugalmatlanná válik, szerepe leszűkül, és nem tudta funkcióját betölteni a hónapon és héten belüli hullámzásban és az éven belüli szezonalításban.
Ez pedig gátja lehet annak, hogy a részmunkaidős állások elterjedjenek Magyarországon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.