Feltétel nélküli adó

Az Európai Unió több tagállama ismeri az úgynevezett feltételes adómegállapítás („ruling”) rendszerét. Ennek lényege, hogy az adózó kérésére az adóhatóság megállapítja egy adott tranzakcióval járó adókötelezettség mértékét. Ez előnyös mind az adóhatóság, mind az adózó részére: az előbbi számára biztosítja az adott tranzakcióból befolyó adóbevételt, míg az utóbbinak biztonságot és garanciát jelent.

Tavaly nyáron kiderült, hogy egyes uniós országok rendkívül lazán kezelték a ruling kereteit, és azokon keresztül speciális adóelőnyöket biztosítottak nagy nemzetközi társaságcsoportoknak. Szégyenpadra került Luxemburg, Hollandia és Írország: ezen országok adóhatóságai valószínűleg olyan rulingokat bocsátottak ki multinacionális társaságok részére, amelyeket a jogszabály adta kereteken belül más vállalkozások nem kaptak vagy kaphattak meg. Az Európai Unió szerint ez sértette a versenysemlegesség elvét, az állami támogatások tilalmát, valamint beleütközött a káros adóversenyre vonatkozó tilalmakba is.

A három ország példájából kiindulva tavaly ősszel az Európai Unió átfogó vizsgálatot indított azzal a céllal, hogy kiderítse: megfelelően alkalmazzák-e az unió országai a rulingok rendszerét, azok alkalmasak-e arra, hogy bizonyos vállalati kör részére speciális adóelőnyöket biztosítsanak, és ezáltal torzítsák a versenyt. A vizsgálat keretein belül az Európai Bizottság valamennyi tagállamtól bekérte az előző években kiadott határozatok szövegét és a határozatban részesülő társaságok listáját.

Magyarország már 1996-ban bevezette a feltételes adómegállapítás rendszerét: az adózó kikérheti a gazdasági minisztérium adómegállapító határozatát olyan adókérdésben, amelynek az értelmezése számára bizonytalan. Ezt egészítette ki 2007-ben az előzetes ármegállapítás lehetősége is, amely alapján kapcsolt vállalkozások kérhették a minisztériumtól, állapítsa meg, hogy az általuk egymás közötti ügyletben használt ár megegyezik-e a piaci árral.

A feltételes adómegállapítás jól kidolgozott és hosszú múltra visszanyúló rendszere versenyelőnyt biztosít Magyarország részére. Az itt működő vagy ide települő vállalkozások a rulingok által biztonságot nyerhetnek legfontosabb adóügyeikben. Ez minden vállalkozás számára felbecsülhetetlen, hiszen eurómilliárdokban mérhető azon tőke mértéke, melynek Magyarországra áramlásában kiemelten fontos tényező volt a rulingok nyújtotta védettség.

Ellentétben a szégyenpadra állított országok gyakorlatával, a magyarországi szabályozás nem adott lehetőséget arra, hogy a rulingok túlterjeszkedjenek a jogszabály szövegén, hiszen a lényegük éppen a jogszabályok értelmezése, így szelektív alkalmazásukra sincsen lehetőség. Az Európai Bizottság kritikái ezért várhatóan nem lesznek hátrányos hatással a magyar rendszerre.

Ennek ellenére attól a pillanattól, hogy az Európai Bizottság Magyarországtól is bekérte a korábbi rulingokra vonatkozó adatokat, a feltételes adómegállapítások kiadásának rendszere a gyakorlatban befagyott. A tapasztalatok szerint jelen helyzetben a minisztérium nem vállalja a felelősséget, hogy újabb adómegállapító határozatokat bocsásson ki, a beadott kérelmek határidejét pedig húzza, tologatja, érdemi intézkedés nélkül. Pedig igény lenne a rulingok nyújtotta adóbiztonságra – a jelenleg gyorsan változó adókörnyezetben jobban is, mint valaha.

A rulingok rendszerének létezése és annak hatékony működése komoly versenyelőnyt jelent hazánknak. Persze ez akkor van így, ha a rendszer működik, és bízni lehet abban, hogy a beadott kérelmeket a minisztérium határidőn belül elbírálja. Több feltételes adómegállapításon már keresztülment adójogászként úgy gondolom, a minisztériumnak valószínűleg nincs rejtegetnivalója a bizottság vizsgálata során. Messze nem alakult ki nálunk olyan gyakorlat, amely bizottsági mércével üldözendő lenne.

Megfontolandó lenne ezért a rulingok kiadása során a múltban jól működő gyakorlathoz visszatérni. Erre a versenyelőnyre a magyar adórendszernek manapság égető szüksége lenne.