BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
lakáshitel

Hat szűk esztendő után

2016.08.30., kedd 05:00

Nem tartotta magát a bibliai sémához a magyar kormány: hat év után engedett a nemzetközi viszonylatban is extra magas bankadóból. Pedig ha előre látta volna, hogy az eddigi sarc mellett sem telne ki a bankokra mért hét szűk esztendő, mert más okok miatt is meglódul a bankszektor profittermelése, talán kivárt volna még egy évet. A hazai hitelintézetek idei első félévben elért rekordnyeresége ugyanis csak kisebb részben (40-45 milliárd forint erejéig) köszönhető az őket 2010 óta sújtó, éves szinten 180 milliárd forintnyi különadó megfelezésének. Az adózás előtt 360 milliárdos profit nagyobbik része a korábban elkönyvelt, ám utóbb túlzottnak bizonyult értékvesztések és céltartalékok visszaírásából, továbbá a hitelezésen, befektetési szolgáltatásokon és osztalékbevételeken elért nagyobb eredményből származott.

Bár e számok az év egészére nézve keveset mondanak, hiszen a második félévben jöhetnek még meglepetések (tavaly például az első félévi 141 milliárd forintos adózott nyereség az év végéig 29 milliárdos veszteségbe csúszott át), azért egy meglepő fejleményre már rámutatnak. Nevezetesen arra, hogy a banki alaptevékenységhez, a hitelezéshez kapcsolódó kamateredmény a jegybanki kamatvágások ellenére és stagnáló hitelállomány mellett is nőtt, holott tankönyvi esetben ilyenkor mérséklődnie „illett” volna. Ám az MNB által összesített statisztika szerint a hitelezésből származó kamatbevételek 100 milliárd forinttal mérséklődtek, miközben a betétek és más források után fizetett kamatok ennél is jobban, 135 milliárddal csökkentek, vagyis a bankok a lanyha hitelpiacon is növelhették kamateredményüket. Ez arra utal, hogy ha meglódulna a hitelkereslet, akkor még inkább tudnák javítani jövedelmezőségüket.

A bankok profitabilitása azért fontos mindannyiunk (és nem csak a tulajdonosok, például közülünk az OTP-részvényesek) számára, mert általában együtt jár a gazdasági növekedéshez szükséges hitelezés bővülésével. Azért kell örülnünk, hogy láthatóan letelt a bankokra (is) kimért szűk esztendők időszaka, mert ez egyúttal a hitelszűke végét is jelenti, ami a gazdasági fejlődés egyik fontos motorjának beindulására is reményt ad. Ez a motor ráadásul piaci indíttatású, vagyis – szemben a kormányzati döntések alapján felhasznált, többnyire nem visszafizetendő uniós pénzekkel – a megtérülési esélyek figyelembevételével helyezik ki a bankok.
Az MNB szerint most jók az esélyek a piaci alapú hitelezés beindulására. Augusztusban közzétett Hitelezési folyamatok című kiadványában hitelezési fordulatról beszél, amit az támaszt alá, hogy június végéig éves összevetésben 5 százalékkal bővült a kkv-hitelek állománya, és ez a teljes vállalati hitelállomány apadását is megállította. A bankok várakozása szerint is erősödni fog a hitelkereslet, amit a hitelezési feltételek enyhítése is ösztönözhet.

Bár a lakossági hitelek törlesztése még az idei második negyedévben – ha csökkenő mértékben is, de – meghaladta az újonnan felvett hitelekét, az MNB szerint júniusra már nettó hitelfelvevővé váltak a háztartások. Amennyiben ez tartós tendencia kezdete, akkor megtörhet a többéves trend, és újból felfuthat a lakossági hitelezés – bár remélhetően nem olyan túlzott mértékben, mint a 2000-es évek elején. Mindenesetre a lakáspiac feléledése meglódíthatja az ingatlanhitelezést, a törlesztési terhek csökkenése (adósmentő csomag áthúzódó hatása) és a reáljövedelmek emelkedése (szja-kulcs csökkenése és béremelések) pedig a fogyasztási hitelezést ösztökélheti. Enyhülő kondícióikkal a bankok is bátrabb eladósodásra ösztönzik a lakosságot, ami a fogyasztás és a lakásberuházások bővülésén keresztül a gazdasági növekedésre is jótékony hatást gyakorol.

A bankoknak most aligha van más lehetőségük a tulajdonosaik által befektetett, a szabályozási szigorítások miatt jócskán megnövekedett mennyiségű tőke kielégítő hozamának biztosítására, mint a hitelezés bővítése. Korábban, a magas kamatok időszakában könnyebb volt a hitel- és betéti kamatok közötti rés növelésével elérni a kívánt eredményt, de most, a nagyon alacsony pénzpiaci hozamok mellett erre kevésbé van módjuk – bár, mint láttuk, még így is növelhető volt némileg a kamateredmény. Ám a banktulajdonosok által elvárt, 8-10 százalékos tőkearányos profittól messze van még a magyar bankszektor, az első félévben éves szinten alig 5 százalékot produkált.

Ennek megközelítésére csak a hitelezés dinamikus növelésével lehet esélyük. A válságot követő fiókbezárások és létszámcsökkentések után a költségek lefaragása leginkább a még mindig nagyarányú (az érintett hitelállomány 17 százalékára rúgó) nem fizető lakossági hitelek leépítésétől várható, ám sem a Nemzeti Eszközkezelő, sem a magáncsőd intézménye nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket.

A bankadó a következő években már csak lassan (jövőre 20 milliárd forinttal) mérséklődik, így ettől komolyabb profitnövekedés nem várható. Ám az extraméretű sarc lassú elsorvasztására tett ígéret elvi jelentősége messze túlmutat a puszta anyagiakon. Azt tükrözi, hogy a kormány belátta: a bankok nélkül nem haladhat a gazdaság szekere.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.