Húszhuszonnégy

Valószínűleg milliomodmagammal irigyeltük azon honfitársainkat, akik a helyszínen élték át a nyolc magyar olimpiai arany és az összesen 15 érem megszerzését. Persze így lehettünk ezzel a korábbi nyári játékokon is, hiszen azok többségének távolsága – gondoljunk csak a nyolc évvel ezelőtti Pekingre, a 2000-es Sydney-re vagy a 20 éve házigazda Atlantára – igencsak megterhelte volna még a családi büdzséket, akárcsak most Rio.

Ennek ellenére a világ mindig elcsodálkozik azon, hogy a magyarok milyen nagy számban szurkolnak a helyszínen sportolóiknak – a legutóbbi példa erre a franciaországi foci-Eb. Amiből arra következtethetnek, milyen jól is megy nekünk. Még ha ez az aktivitás a színfalak mögött akár családi drámákat von is maga után, ismeretségi körömben több példát is fel tudnék sorolni, amikor a családfő sportőrülete miatt hiúsult meg egy nyaralás vagy egy komolyabb beruházás, aminek a vége szakítás lett.

Társadalmi szempontból is pozitív hatása lehetne tehát, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) jövő szeptemberben Budapestnek ítélné a 2024-es nyári játékok rendezési jogát. Hiszen elegendő csábítás lehet a világ egyik legsportszeretőbb népének, hogy támogassa a rendezést, hogy milliós utazási és szállodaköltségek helyett egy 9500 forintos havi bérlettel is kijuthasson a kedvencek versenyeire.

Pusztán tehát e szempontból ki ne támogatná a Budapest húszhuszonnégyet (ahogy kétezerhuszonnégy helyett a nyelvhelyességre valamit is adók számára fülsértő módon ordítja a riói játékok alatt félóránként a kampányreklám)? Csakhogy az orruknál is tovább látók azt is mérlegelik, vajon a családi büdzsé mellett az államéra milyen hatással lehet az olimpia, nem kell-e attól tartani, hogy a 16 napos örömködés ára majd többéves szenvedés lesz?

Azt, hogy mennyire bonyolult állást foglalni, mutatja, az olimpia társadalmi támogatottsága korántsem egységes a földkerekségen. Például szinte minden barcelonai akarta az 1992-es játékokat, amiben persze közrejátszott, hogy a Spanyolországtól való függetlenedéssel folyamatosan kacérkodó katalánok az olimpiában is megfelelő eszközt láttak arra, hogy bizonyítsanak Madridnak. Ám ennek érdekében képesek is voltak összefogni, pártállástól és politikai ciklustól függetlenül. Ezzel szemben a 2024-es lehetőség megosztotta a német Hamburgot, melynek lakosai népszavazáson minimális többséggel, 51,7-48,3 százalékos arányban nem támogatták a rendezést. És Boston is hátrahőkölt a várható költségektől, pedig az amerikai város több korábbi rendezőnél – jelesül Riónál – is fejlettebb.

A költségek kordában tartását célozza a NOB Agenda 2020 programja, az ugyanis a gazdaságos rendezést helyezi előtérbe. Biztató és a budapesti olimpiarendezés melletti érveket erősítheti, hogy a NOB elnöke, Thomas Bach szombaton Rióban, az államalapítás alkalmából a Magyar Házban rendezett ünnepségen – Orbán Viktor kormányfő jelenlétében – kijelentette, a magyarok megértették, hogy miről is szól az Agenda 2020.

Csakhogy pusztán e program nem segít feloldani azt az ellentmondást, honnan lesz az eseményre a mai értéken számolva 3800–5300 milliárd forint, ami Magyarország jelenlegi éves GDP-jének a 12-17 százaléka – tamáskodnak a vájt fülű – és ami a lényeg: független – szakértők. Noha az nem vitatható, hogy égető szükség lenne azokra az infrastrukturális beruházásokra, amelyeket nemcsak az olimpia miatt kellene végrehajtani, ám annak apropóján gyorsabban kellene megvalósítani, mint ahogy arra reálisan sor kerülhetne.

Ráadásul Budapest az olimpia megítélésében korántsem olyan egységes, mint Barcelona. Például az ellenzéki pártok egyike sem támogatja a 2024-es rendezést, mondván, fontosabb dolgokra is lehetne költeni ezt a hatalmas summát. Jelesül az egészségügyre, oktatásra. Az is figyelmeztető, hogy Magyarország előkelő helyen áll a nemzetközi korrupciós listán, miközben az eddigi kormányzati beruházások – a futballstadionok felhúzása, a Városliget beépítése vagy a budai várnegyed fejlesztése – óvatosságra intenek a tekintetben, vajon az állami felelősséget viselők mennyire átgondoltan döntenek majd ezermilliárdok sorsáról.