Európa a napokban két nagyobb próbatételen esett át. Miközben az osztrák választók elvetették azt a lehetőséget, hogy hivatalba léphessen az első szélsőjobboldali államfő az EU-ban, addig az olaszok súlyos csapást mértek saját kormányukra, és megnyitották az utat az előtt, hogy populista erők juthassanak hatalomra. Ha ehhez hozzávesszük a megvalósításra váró Brexitet és az eurózóna továbbra is erőtlen gazdasági teljesítményét, akkor azt lehet mondani, hogy a közös valuta megmaradása távolról sem garantált.
Azzal, hogy az eurót az utóbbi években Európa számos gazdasági nehézségéért (kezdve a W alakú recessziótól a lassú és egyenlőtlen gazdasági kilábalásig) tették felelőssé, egyre jobban teret nyertek a nacionalista, euroszkeptikus és populista politikai mozgalmak. Ausztria most megakasztotta ezt a folyamatot, Olaszország azonban erősítheti.
Matteo Renzi olasz miniszterelnök döntése, hogy beváltja ígéretét – miszerint lemond posztjáról, ha a választók elutasítják a kormánya által javasolt alkotmányreformot –, zavart okozott az olasz belpolitikában, és valószínűleg előrehozott választást tartanak az országban. Egy olyan időszakban, amikor súlyos gazdasági gondok sújtják Olaszországot (a gazdaság kibocsátása már egy évtizede stagnál, és az államháztartás helyezte továbbra is ingatag), a populista Öt Csillag Mozgalom – amely ígéretet tett arra, hogy népszavazást tart az eurózóna-tagságról – elcsábíthatja a szavazókat. Az eurózóna felbomlásának elkerüléséhez Olaszországban – és valójában az egész eurózónában – sürgősen gazdasági fellendülésre lesz szükség. A megválasztott amerikai elnök, Donald Trump lehet az, aki ezt előidézheti.
Trump bejelentéseinek már most, hetekkel hivatalba lépése előtt is érezhető hatásuk van. A hosszú távú kamatok emelkedtek az USA-ban, és várhatóan ez a trend fokozódik. Ez kamatemelkedést idézett elő Európában is, igaz, jóval kisebb mértékűt. A tízéves német állampapírok hozamai pozitív tartományban vannak, miután az amerikai választás óta mintegy 50 bázispontos emelkedés történt.
Az eurózóna perifériáján ez az emelkedés még látványosabb. Olaszországban például a tízéves államkötvények hozama majdnem egy teljes százalékponttal lett magasabb. Bár ez a folyamat problematikusnak tűnhet, a valóság az, hogy a periféria magasabb kamatainak negatív hatása várhatóan korlátozott mértékű lesz. Emellett a dollár jelentős erősödése valószínűleg versenyképesebbé teszi az európai exportot.
Vagyis Trump győzelmének azonnali hatása az eurózóna számára pozitív volt, és úgy tűnik, ez a trend folytatódik. Trump jelentős mértékű adócsökkentésre tett ígéretet, köztük arra is, hogy a társasági adó kulcsát 35-ről 15 százalékra viszi le. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az infrastrukturális beruházások szubvencionálását és a katonai kiadások növelését is tervezi, akkor várhatóan az amerikai költségvetési hiány gyors ütemben emelkedni, illetve a kereslet rövid távon erőteljesen nőni kezd. Miután az amerikai gazdaság már most is a teljes kapacitás közelében működik (a munkanélküliség mértéke 5 százalék alatti), az import növelésére és a dollár erősödésére lesz szükség a kereslet kielégítéséhez.
Ezen tényezők mindegyike előnyös lesz az eurózóna számára, amelynek továbbra is az USA a fő exportpiaca. A periféria országai húzhatják a legnagyobb hasznot ebből a folyamatból. Például az euró gyengülésének hatása mintegy háromszor erősebb Olaszországban, mint Németországban, mivel a német beruházási javak exportjára vonatkozó kereslet nem nagyon árérzékeny. Ebből adódóan a gyors, kereslet vezérelte amerikai növekedés, kiegészülve az erős dollárral, előidézheti az eurózóna olyannyira szükséges kiegyensúlyozását.
Van precedens arra, hogy a Trumponomics milyen potenciális kedvező hatásokat eredményezhet Európa számára. A rögzített árfolyamokat alkalmazó, dolláralapú Bretton Woods-i rendszer 1970-es években történt összeomlása után Európa létrehozta az európai monetáris rendszert (EMS), hogy az a stabilitás egyfajta szigeteként szolgáljon a széles sávban ingadozó árfolyamok óceánjában. Miközben a stabil árfolyamok EMS-en belüli fenntartása a tagállamok inflációs rátái és a gazdaságpolitikai prioritásai közötti nagy eltérések miatt kezdetben nehézkesnek bizonyult, a helyzet gyorsan javult Ronald Reagan amerikai elnöknek köszönhetően.
A Reaganomics ugyanis magas költségvetési hiánnyal és igen erős dollárárfolyammal járt együtt. Ez kiegészülve az alacsony olajárakkal erős alapot adott Európának ahhoz, hogy a tagországok közötti problémákat leküzdhesse, és biztosítsa a növekedést. Valójában ekkor volt utoljára az, hogy az olasz GDP gyorsabban növekedett, mint az EMS átlagának GDP-je. A Trumponomics pontosan ilyen feltételek kialakítását célozza.
Bármi legyen is Trump politikájának potenciális hátránya, egy egyértelmű előnyt mindenképpen azonosítani lehet: Trump intézkedései erősítik majd a növekedést és a foglalkoztatást abban az eurózónában, ahol a gazdasággal szembeni elégedetlenség politikai feszültségeket okoz. Ezek az előnyök leginkább azokban az országokban érvényesülnek majd, amelyeknek arra a leginkább szükségük van. Ennek értékét nem lehet túlbecsülni egy olyan időszakban, amikor előfordulhat, hogy Olaszországban népszavazást tartanak az eurózónáról, Franciaország pedig jövőre elnököt választ. Végül Trump lehet az, aki megmenti az eurót.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.