Az elmúlt években a gazdasági növekedés megindulása és az alkalmazható munkaerő jelentős részének külföldre távozása következtében a magyar gazdaságban súlyos munkaerőhiány alakult ki, ami a bérek növekedését váltotta ki. A versenyszektorban a 2015. évi 4 százalék után 2016 első tíz hónapjában már több mint 5 százalékkal emelkedtek a bruttó reálbérek. Feltehetőleg az éves adat ennél jóval magasabb lesz, mivel a hírek szerint tavaly az év végi bónuszokat és jutalmakat is bőkezűbben osztogatták a vállalatok, mint korábban. A béremelkedés tehát gyorsul, mert a munkaadók csak úgy tudnak munkaerőhöz jutni, ha növelik a béreket.
Ezzel a bérnyomással pedig csak azok a cégek tudnak lépést tartani, amelyeknek a termelékenysége ezt lehetővé teszi, azaz amelyeknél egy dolgozó termel annyi hozzáadott értéket, amennyi a költségeket fedezi, sőt még némi nyereséget is biztosít. Minden jel szerint megindult a munkaerőnek a termelékenyebb, magasabb béreket kínálni tudó cégekhez áramlása. Egyes cégek egyes munkakörökben már tavaly is akár 20-30 százalékos béremelést kínáltak a munkaerő megszerzése vagy megtartása érdekében.
A kormány intézkedése, amely a minimálbér 15 és a szakképzettek bérminimumának 25 százalékos emelését írta elő, ebbe a már megindult piaci alkalmazkodási folyamatba avatkozott bele, feltehetőleg azzal a céllal, hogy a béremelkedéseket ne a vállalatok magasabb bérfizetési hajlandóságaként, azaz a piaci folyamatok eredményeként, hanem az állam jótékony intézkedéseként tudja kommunikálni. Holott a magasabb minimálbér költségeit, amelyeket a szociális hozzájárulási adó 5 százalékpontos csökkentése távolról sem kompenzál, nem az állam, hanem a vállalatok fizetik meg. Egy szakképzett dolgozó alkalmazása 2017-ben havonta több mint 33 ezer forinttal kerül többe a munkaadónak, mint tavaly, aminek körülbelül kétharmadát a munkavállaló, egyharmadát viszont az állam kapja meg adóbevétel formájában. 2017-ben éves szinten minden egyes garantált bérminimumon foglalkoztatott után 143 ezer forinttal több adó folyik be a költségvetésbe, a szociális hozzájárulási adó csökkentése mellett is. Nem beszélve arról az adóbevételről, amelyet a cégek a bértorlódás elkerülése érdekében felemelt bérek után fizetnek.
A szociális hozzájárulási adó 5 százalékpontos csökkentésének a költségvetési terheit tehát nem kis részben a minimálbért fizető vállalatok fogják megfizetni. Súlyos kérdés, vajon a vállalatok mekkora része fogja tudni kigazdálkodni ezt a magasabb költséget. Nem kis tételről van szó, a versenyszektorban ugyanis több mint egymillió munkavállalót érint a minimálbér emelése, akiknek a túlnyomó részét a mikro- és kisvállalatok alkalmazzák. Persze tudjuk, hogy az érintett vállalatok egy része a minimálbért csak papíron fizeti, a tényleges bér, amelyet más módon fizetnek ki, ennél magasabb. Becslések körülbelül 40-45 százalékra teszik a szürkefoglalkoztatás e formájának az arányát. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor is a versenyszektor foglalkoztatottainak legalább egyötödéről van szó.
Nem a minimálbér emelésének a ténye, hanem a mértéke problematikus tehát, ami nem hagy időt a kisvállalatok számára az alkalmazkodásra, amire egy lassabb és mérsékeltebb, azaz piaci alapon történő béremelés keretében lehetőségük lett volna. Az a cég, amelyik 2016 decemberében nem tudott többet fizetni az alkalmazottainak, 2017 januárjában nem fog tudni nagy hirtelenjében jelentős munkaerő-megtakarító fejlesztést végrehajtani. Félő tehát, hogy idén olyan cégek is el fognak hullani, amelyek békésebb körülmények között életben maradtak volna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.