Elmennek, nincs munkájuk, nem motiváltak az álláskeresésben, nem tudunk mit kínálni nekik, szakember sincs – ezeket a mondatokat hallom HR-vezetőként a humánerőforrás-piacon újra meg újra a fiatalok foglalkoztatása kapcsán.
Rémületes gyorsasággal változik a helyzet: amikor még 2015-ben feladtunk egy álláshirdetést, jobbnál jobb jelöltek közül válogathattunk. Egy év se telt el, de már az igényeikkel, elvárásaikkal a munkavállalók diktálták a feltételeket. Felkészült valaki erre a váltásra? Tud ezzel lépést tartani bárki Magyarországon? Netán, ahogy elvárható volna, elébe menni?
Az a munkaerőhiány és munkanélküliség, aminek a kettőse jelenleg meghatározza a piacot, rövid és hosszú távon biztosan nem oldható meg a HR-területen jelenleg alkalmazott módszerekkel. Ezért egyre sürgetőbbnek érzünk a szakmán belül egy olyan paradigmaváltást, amely nemcsak a munka világára terjed ki, hanem egészen a gyökerekig nyúl, adott esetben még akár az oktatás bizonyos szintű reformját is magában foglalja, és nemcsak nálunk, Magyarországon, hanem regionális szinten is.
Amikor évekkel ezelőtt elkezdődött a fiatalok elvándorlása, miközben az itt maradottak munkanélkülisége volt jellemző, az mindenkit megijesztett. Magyarország és a régió néhány éve még egy jól működő brand volt, amit a viszonylag olcsó munkaerőhöz társuló magas szaktudás határozott meg. Úgy tűnik, ezt a versenyelőnyünket elvesztettük. Éppen ezért muszáj egy olyan új értéket találnunk, amellyel a régióban tarthatjuk a fiatalokat. Ez viszont jól koordinált, lokális és regionális összefogás nélkül nem megy.
Ennek érdekében fordultunk az üzleti partnereinkhez, a kormányzathoz és az oktatási szektorhoz, és két évvel ezelőtt elindítottuk az Összefogás a fiatalok foglalkoztatásáért elnevezésű partnerprogramot. Az akkor kimondott célunk az volt, hogy a fiatalok a megfelelő tudással és készségekkel felvértezve vágjanak neki a munka világának, így hozzájárulva a magyar gazdaság versenyképességéhez és növekedéséhez.
Miközben folyamatosan konzultálunk a megoldási lehetőségekről, a helyzet hónapról hónapra változik. Mindenki más-más módon, de küzd a munkaerőhiánnyal, az összefogással azonban nagy előnyünk, hogy közösen mélyebb rálátásunk van a helyzet okaira. A cégek között kialakult bizalmi viszony miatt pedig őszintén tudunk beszélni arról, hogy rövid távon ez a hiány biztosan nem megoldható a bérek emelésével és az egymásra licitálással. Ha lépést akarunk tartani a fiatalokkal, nekünk is alkalmazkodnunk kell a változáshoz, és újra meg újra neki kell futnunk a kihívásoknak. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a kollégáim közül minden harmadik harminc év alatti: inspirálnak, és nem csupán a generációjuk foglalkoztatási nehézségeinek megoldásában.
Úgy gondolom, hogy nemcsak HR-esként, de szülőként is tehetünk azért, hogy a következő generáció könnyebben megtalálja a helyét a munka világában. Én a tizenhárom éves fiamat prezentálni, érvelni, véleményt alkotni tanítom, arra, hogy merje felvállalni a saját álláspontját, és képes legyen megvédeni is. Hiszen a startupok aranykorában ezeken a készségeken is múlik, hogy ki hogyan tud majd érvényesülni.
Sajnos még nem tartunk ott, hogy regionális szinten megoldhassuk a kialakult helyzetet, még csak a hazai viszonyok jobbá tételén dolgozunk. Először hátra kell lépnünk egyet, hogy hosszú távú, fenntartható és innovatív stratégiában gondolkodhassunk. Most úgy látjuk, hogy rugalmas alternatív foglalkoztatási modellt kell felállítani. És ha ehhez minél több cég, az oktatási és kormányzati szféra, továbbmenve pedig környező ország is kapcsolódik, akkor lehet visszaállítani ennek a régiónak a versenyképességét. Mert a vállalkozói kedv megvan, csak a jelenlegi környezet és foglalkoztatási kultúra nem nyújt elég támogatást az ötletek felszínre töréséhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.