BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Trump

A mézeshetek vége

2017.02.08., szerda 05:00

Amikor Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok elnökének, a részvénypiacok raliba kezdtek. A befektetőket megszédítették Trump azon ígéretei, amelyek a költségvetés élénkítéséről, az energiaszektor, az egészségügy és a pénzpiacok deregulációjáról, valamint a társasági, személyi, vagyon- és tőkenyereség-adó erőteljes csökkentéséről szóltak. A trumpi gazdaságpolitika realitása azonban továbbra is a részvényárak tartós emelkedését eredményezi majd?

Nem csoda, hogy a cégek és a befektetők örömünnepet tartottak. A leszivárgó kínálatoldali köz­gaz­daságtan hagyományos republikánus felkarolása jórészt a cégeknek és a vagyonos embereknek fog kedvezni, miközben szinte semmit sem tesz a munkahelyteremtés vagy a kékgalléros munkavállalók jövedelmének emelése terén. Az üzleti élet lelki tényezői azonban hamar utat engedhetnek egy alapvető félelemnek: a piaci rali már kezd kifulladni, illetve Trump és a befektetők mézeshetei véget érhetnek. Számos oka van ennek.

Először is a fiskális élénkítésre vonatkozó várakozások emelhették a részvényárakat, de egyben magasabbak lettek a hosszú távú kamatok is, ami negatív hatással van a tőkeberuházásokra és a kamatérzékeny ágazatokra, például az ingatlanszektorra. Mindeközben az erősödő dollár olyan munkahelyeket fog megszüntetni, amelyeket jellemzően Trump kékgalléros bázisának tartanak. A választások óta bekövetkezett dollárerősödés idővel mintegy 400 ezer feldolgozóipari állást szüntethet meg.

Trump fiskális élénkítési csomagja végül jóval nagyobb is lehet annál, mint amennyit a piac beárazott. Ahogy azt Ronald Reagan és George W. Bush elnöksége mutatta, a republikánusok ritkán tudnak ellenállni annak a csábításnak, hogy csökkentsék a társasági, a jövedelmi és egyéb adókat, még akkor is, ha nincs módjuk az így elvesztett bevételeket pótolni, illetve szándékuk a kiadásokat csökkenteni. Ha ez ismét bekövetkezik Trump elnöksége alatt, akkor a költségvetési hiány tovább emeli a kamatokat, és erősíti a dollárt, miközben hosszú távon árt a gazdaságnak.

Az inflációs kilátás a második oka annak, hogy a befektetőknek vissza kell fogniuk lelkesedésüket. Azzal, hogy az amerikai gazdaság már megközelítette a teljes foglalkoztatást, Trump fiskális élénkítése jobban fogja fűteni az inflációt, mint gyorsítani a növekedést. Az infláció így arra fogja késztetni a Fedet, hogy hamarabb és gyorsabban emelje a kamatot, mint azt egyébként tette volna, és ennek hatására növekedni fognak a hosszú távú kamatok és a dollár értéke.

Harmadsorban a túlzottan laza fiskális politika és a feszes monetáris politika nemkívánatos egyvelege szigorúbb pénzügyi kondíciókat fog létrehozni, ami negatívan érinti majd a kékgalléros munkavállalók jövedelmi és foglalkoztatási kilátásait. Egy már eleve protekcionista Trump-adminisztrációnak pedig további protekcionista intézkedéseket kell megvalósítania ahhoz, hogy megőrizze ezen munkavállalók támogatását, ami tovább lassítja a gazdasági növekedést, és csökkenti a cégek profitját.
Ha Trump túl messzire megy a protekcionista iránnyal, akkor elkerülhetetlenül kereskedelmi háborúkat fog előidézni. Amerika kereskedelmi partnereinek nemigen lesz más választásuk, mint hogy az amerikai exportra történő vámkivetéssel reagáljanak az USA importkorlátozásaira. Az így kialakuló szemet szemért magatartás akadályozni fogja a világgazdaság növekedését, és mindenütt a világban károkat okoz majd a gazdaságoknak és piacoknak.

Negyedsorban Trump intézkedései azt jelzik, hogy adminisztrációjának gazdasági intervencionizmusa túlmegy majd a hagyományos protekcionizmuson. Trump már jelezte, hogy kész a cégek külföldi ténykedését megnehezíteni az importvámokkal való fenyegetőzésekkel, az árdrágításra vonatkozó nyílt vádaskodásokkal, illetve a szakemberek vonzását megnehezítő bevándorlási szigorításokkal.

Ötödrészt Trump megkérdőjelezi az USA szövetségeseit, illetve olyan riválisokhoz dörgölőzik, mint Oroszország, továbbá olyan fontos globális hatalmakkal szegül szembe, mint Kína. Kiszámíthatatlan külpolitikája pedig megijeszti más országok vezetőit, a multinacionális cégeket és általában a globális piacokat.

Végezetül: Trump olyan kárenyhítési metódusokat alkalmazhat, amelyek csak tovább rontják a fennálló helyzetet. Például Trump és a tanácsadói a dollár gyengítését célzó kijelentéseket tettek. Mivel ezeknek csak átmeneti hatásuk van a dollár árfolyamára, Trump radikálisabb megközelítést alkalmazhat. A kampány alatt azt vetette a Fed szemére, hogy túl laza monetáris politikát folytat, és ezzel „rossz gazdaságot” teremt. Most mégis olyan késztetést érezhet, hogy Janet Yellen Fed-elnökhöz képest még inkább galamb beállítottságú és kevésbé független új tagokat nevezzen ki a Fed vezető testületébe annak érdekében, hogy élénkítse a magánszektor hitelezését.

Ha ez nem sikerül, akkor Trump egyoldalúan beavatkozhat a dollár gyengítése érdekében, vagy tőkekorlátozásokat vethet ki a dollárt erősítő tőkebeáramlások limitálására. A piacok már most is nyugtalanok, azonban akkor várhatóan teljes pánik törhet ki, ha a protekcionizmus és a vakmerő, átpolitizált monetáris politika kereskedelmi, valuta- és tőkekorlátozási háborúkat vált ki. Természetesen az élénkítésre, az adócsökkentésre és a deregulációra vonatkozó várakozások rövid távon felpörgethetik a gazdaságot, és élénkíthetik a piacokat. Ahogy azonban a pénzpiacok Trump hivatalba lépése óta történő ingadozása mutatja, az elnök nem következetes, szeszélyes és destruktív politikájának árát meg kell majd fizetni az amerikai és a globális gazdaság hosszú távú növekedése terén.

Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.