Talán másként alakultak volna a dolgok, ha a tervet ellenző elnöki vő és tanácsadó, Jared Kushner nem Aspenben síel a kritikus héten, ha Gary Cohn fehér házi gazdasági főtanácsadó, a Goldman Sachs volt vezére – amúgy liberális demokrata – hitelesen győzködhette volna a republikánusok ultrakonzervatív szárnyát.
Ha Donald Trump nem kételkedett volna maga is a betegbiztosítási rendszer átalakítására hirtelenjében kitalált elképzelésekben, ha Paul Ryan képviselőházi elnök jobban össze tudta volna fogni a pártot s így tovább. Ám alig két hónappal beiktatása után Donald Trump súlyos politikai vereséget szenvedett, amikor múlt pénteken a képviselőházban levették a napirendről az Obamacare néven republikánus körökben szitokszóvá vált egészségbiztosítási rendszer hatályon kívül helyezéséről és újjal való felváltásáról szóló törvénytervezetet, mert többségük ellenére a köztársaságiak saját pártjukban nem tudtak elég szavazatot összegyűjteni a jogalkotás keresztülvitelére.
[caption id="" align="aligncenter" width="500"]
Donald trump - Kép: AFP[/caption]
A demokraták eleve nem támogatták az egész kísérletet, így egyértelmű, hogy a kudarc republikánus belharc következménye, ami megkérdőjelezi Trump képességét arra, hogy adócsökkentési, ezermilliárd dolláros infrastruktúra-fejlesztési és egyéb ígéreteit valóra váltsa. És megkérdőjelezi az elnöknek a kampányban mutatott magabiztosságát, hogy a politikába kívülről, az üzleti világból érkezvén gyorsan és hatékonyan tud majd fellépni a törvényhozási patthelyzetek feloldására, és valódi cselekvési programot valósít meg a globalizációból kiábrándult munkásosztály helyzetének védelmére és jövedelmének emelésére. Működik a fékek és ellensúlyok rendszere.
Trump most bűnbakot keres. Egyrészt a demokratákra hárítja a felelősséget, akikkel egyáltalán nem akart szót érteni, holott az Obamacare, azaz a megfizethető ellátásról szóló törvény (ACA) legelfogultabb hívei is elismerik, hogy a díjak, az önrész és a vizitdíj tételei valóban magasak. Abban bízik Trump, hogy az Obamacare magától felrobban, s akkor a demokraták maguk kérik majd, hogy tegyen valamit. De ennek sincs különösebb jele. Az ötven-hatvan-hetven százalékos díjemelkedésre, amelyről az elnök beszél, csak hat szövetségi államban akad példa. Az átlag 22 százalék, igaz, tavaly csak hét, 2015-ben pedig mindössze három százalékkal drágult a rendszer.
Az egyik bűnbaknak kikiáltott Paul Ryan azt hangoztatja, hogy túl sokáig voltak kisebbségben a republikánusok, és most meg kell tanulniuk kormányozni. Ám ez szintén bizarr megközelítés, mert 2011 után a képviselőházban már többségbe kerültek, majd aztán a szenátusban is. Elemzők Newt Gingrichig vezetik vissza a republikánusok politikaalkotási képességének romlását, aki a kilencvenes évek második felében a „reagani forradalom” folytatásának jegyében a végsőkig élezte a feszültséget, valódi megoldások nélkül. Akkor maguk a republikánusok szabadultak meg tőle. Most a Bloomberg hívja fel a figyelmet, hogy a republikánusok hét év alatt nem tudták kimunkálni az Obamacare alternatíváját, és valójában bevándorlási tervezetük sincs, akárcsak elképzelésük, hogy a sokat bírált Dodd–Frank pénzügyi szabályozási törvényt mivel váltsák fel. Az adóreform is egyenlő a csökkentéssel, de nem a szerkezet átgondolásával, amire csak harminc évvel korábban találunk példát.
Az Egyesült Államokban a GDP 17 százalékát költik egészségügyre, a fejlett régióban a legtöbbet fordítják erre a célra, mégis tízmilliók éltek biztosítás nélkül. Ezen változtatott az Obamacare, amely a tehetősek megadóztatásából finanszírozta a rászorultak támogatását, így húszmillióan köthettek ellátási szerződést. A republikánusok az állami beavatkozás visszaszorítására hivatkozva a gazdagok adóját csökkentették volna, a támogatások megnyirbálásával együtt, és nem a verseny növelésével mérsékelték volna a díjakat, hanem a drágábban ellátható idősebbek terheinek növelésével, lényegében kiszorításával a rendszerből. A pártatlan Kongresszusi Költségvetési Iroda szerint már az első évben 14 millióan vesztették volna el biztosításukat, tíz év alatt pedig 24 millióan. Nem csoda, hogy a szavazók – köztük alighanem az elnök munkás hívei, akik szintén kárvallottjai lettek volna a Trumpcare bevezetésének – üzenetekkel ostromolták képviselőiket, hogy ne támogassák ezt az ötletet.
Most mindent újra kellene kezdeni, de ehelyett máris sebtiben indul az adócsökkentési programok – megspékelve a munkásosztályt is felkaroló szövetségi szociális programokkal – alapos megkurtítása, mert a deficit sem nőhet az égig.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.