IoT: profit az összekapcsoltságból

A dolgok internetéről (Internet of Things, IoT) sokan beszélnek, bár számos vállalat számára egyelőre csupán kihívást jelent e trend. Miről is van szó? Az IoT az a kiterjedt hálózat, amelyen keresztül az eszközeink, legyen az mobiltelefon, fúrógép, gyártóberendezés, melyen egy szenzort helyezünk el, egymáshoz és sok esetben az internethez kapcsolódnak. Egy felmérés szerint már több IoT eszköz van, mint ahányan a világon élnek. Így nem csoda, hogy az IDC piackutató szerint a cégvezetők kétharmada stratégiai lehetőséget lát a „szenzoros projektekben”.

A startup jellegű ötletektől a nagy léptékű IoT megoldásokig széles a skála. Néhány példa: a CES-en, a szórakoztatóelektronika évente megrendezett csúcstalálkozóján bemutatkozott idén az okosmikró, amelynek szenzorai videofelvételt küldenek a szakács mobiltelefonjára, és őt a készülő étel tömegéről, hőmérsékletéről is valós időben tájékoztatják. Itt debütált az okoszár, amely Bluetooth-alapon akkor nyitja ki a kaput, ha a tulajdonos – pontosabban a mobiltelefonja – a közelbe érkezik. De van már okosfogkefe is, amely a fogmosási szokásainkról gyűjti össze az adatokat.

A világ első számú (magánkézben lévő) flottamenedzsment-társasága, az ARI nem kevesebb mint 2 millió járműről gyűjt be – szintén valós időben – adatokat. A szoftverek járművenként 14 ezer, többek közt az állapotra, az üzemanyag-fogyasztásra, a sofőrök vezetési szokásaira vonatkozó mutatót dolgoznak fel, aminek révén a cég jelentős megtakarítást ér el.

Egy ipari fúrókat előállító cég az üzleti modelljét tervezi átalakítani az IoT adta lehetőségeknek köszönhetően: nem a fúrófejek, hanem az általuk készített lyukak után tervez számlázni. Az IoT az előző cikkemben részletezett csalásmegelőzésben, az illetéktelen vagy balesetveszélyes használat kiszűrésében is tud segíteni: a szóban forgó cég például észrevette, hogy akkor is üzemeltek a fúrófejek, mikor a vevő telephelye zárva volt, és ott hivatalosan nem dolgoz(hat)ott senki.Az összekapcsoltság előnyei több más dimenzióban is megjelennek a vállalatok számára. Így nemcsak az eszköz helyét, hanem környezetét egyaránt lehet monitorozni, könnyebb a garanciális és a hosszú távú üzemeltetés, csökken a távolság a tervezők és a felhasználók között. A tervezők folyamatosan, a beérkező információk alapján tudják javítani a terméket, nem kell találgatniuk, mire lenne szükségük az ügyfeleknek, akik cserében – adott esetben – annyit fizetnek a magasabb minőségű termékekért, amennyit valóban használják őket. Talán még fontosabb az ügyfél-elégedettség a klasszikus szolgáltatói szektorban: egy cég például az utcai automatáinak készletét egyszerű táblázatkezelőben tartotta nyilván, így nem tűnt fel, hogy az aktuális készlet néhány nap elteltével már köszönőviszonyban sem volt a tervezett fogyással, és csalódottan távoztak a vásárlók az üres helyeket látva. Az automaták az adott készletfajta többszörösét is eladhatták volna, ha a valós idejű fogyasztás adatai alapján töltik újra őket.

Miként lehet ezt a trendet meglovagolni itthon? Mi van egy startupos ötlet és kétmillió jármű szenzorokkal való ellátása között? Hogyan tud egy innováció iránt nyitott magyar cég profitálni a dolgok internetéből? A piacon már elérhetők az olyan szolgáltatások, melyek a legjobb nemzetközi gyakorlatok jelentette tudásbázis alapján segítik a cégeket, hogy megtalálják a testre szabott megoldásokat, és támogassák a szervezeteket az IoT jelentette utazáson. Nem kell tehát újból feltalálni a kereket! A másik, konkrét javaslatom az, hogy a nagy volumenű IT-fejlesztések előtt kezdjünk egy kisebb, szenzoros pilot-projekttel, s ha látjuk, hogy beválik – márpedig azt fogjuk látni –, akkor lépjünk tovább, emeljük a tétet. Az összekapcsolt „dolgokhoz” nagy üzleti lehetőségek kapcsolódnak a hazai vállalkozások számára is.