A kormány az erre hajlandó nyugdíjasok munkába csábításával kívánja enyhíteni a szorító munkaerőhiányt, s ennek érdekében meghökkentő javaslatot terjesztett elő a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek létrehozása érdekében.
Mielőtt elemeznénk ezt az új szövetkezeti formát, érdemes áttekinteni a nyugdíjasok munkavállalását jelenleg korlátozó intézkedéseket és gátló körülményeket. Kifejezetten tiltó rendelkezés vonatkozik a nyugdíjasok közszférában való munkavállalására. Ezt érdemes lenne mielőbb hatályon kívül helyezni, mert egyrészt már nem áll fenn a 2013-as tiltás indoklásául szolgáló költségvetési helyzet, másrészt a közeljövőben jogerőre emelkedhet az Emberi Jogok Európai Bíróságának e tárgyban nagy valószínűséggel elmarasztaló ítélete, és ennek következményeit célszerű lenne előzetesen elhárítani. Éves összeghatárhoz kötött korlátozás vonatkozik a nők kedvezményes nyugdíjában, a korhatár előtti ellátásban, a szolgálati járandóságban részesülő munkavállalókra. A minimálbér 18-szorosáig terjedő éves összeghatár a speciálisan vagy magasan képzett korhatár előtti ellátottakat nem ösztönzi munkavállalásra, ezt a korlátozást is célszerű lenne haladéktalanul eltörölni.
A nyugdíjasok foglalkoztatása esetén a legnagyobb gond, hogy kevés munkáltató hajlandó idősebb embereket alkalmazni, és erre nem is ösztönzi őket a jogszabályi környezet. Jelenleg az 55 év feletti munkavállaló alkalmazása esetén a munkáltató 100 ezer forint bruttó havi bérig a 22 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho) felét, 11 százalékot fizeti, más kedvezménye nincs. Az új szövetkezeti forma bevezetése helyett vagy mellett célszerű lenne a szocho-kedvezményt – vagy teljes mentességet – a nem szövetkezeti formában alkalmazott nyugdíjas teljes bruttó bérére kiterjeszteni, hogy a foglalkoztató érdekelt legyen a magas képzettségű nyugdíjasok alkalmazásában.
Az új szövetkezetben rendkívül előnyös közteherviselési feltételeket teremtenének a nyugdíjasok számára. A jelenlegi helyzetben a nyugdíjasnak a keresete után nem kell fizetnie a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és az 1,5 százalék munkaerőpiaci hozzájárulást, de minden egyéb közterhet meg kell fizetnie. A nyugdíjas munkavállalók 2007 óta a nyugdíjjárulék ellentételezéseként a nyugdíjuk minimális növelésére szereznek jogosultságot (az éves munkabér 2400-ad része az emelés havi mértéke). Célszerű lenne a nyugdíjjárulék fizetése alól mentesíteni a nyugdíjas bérét – bármilyen formában alkalmazzák is –, cserébe megszűnne a nyugdíjnövelésre való jogosultság. A vállalkozási formában dolgozó nyugdíjasokat egységesen főállásúnak nem minősülő katás vállalkozóknak lehetne minősíteni, akik havi 25 ezer forint tételes adó fizetésével eleget tennének a közteherviselési kötelezettségüknek (így ők nem minősülnének biztosítottnak, és a nyugdíjnövelésre sem szerezhetnének jogosultságot, de sokkal többet nyernének a réven, mint vesztenének a vámon).
A fenti összetevőket közvetlenül nem érinti a beterjesztett törvényjavaslat, ehelyett új foglalkoztatási formát vezetne be, a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetet (knysz), amelyet csak természetes személyek alkothatnak, akik közül legalább 90 százalékot kell elérnie az öregségi nyugdíjban részesülőknek.
Első olvasatban ez a forma rendkívül előnyös mind a knysz, mind a szövetkezeti tag nyugdíjasok számára, mivel a személyi jövedelemadón kívül gyakorlatilag minden más közteher alól mentesülnének. A szövetkezetnek nem kell fizetnie szociális hozzájárulási adót, szakképzési hozzájárulást és áfát (fordított áfázás lenne, azaz a knysz által nyújtott szolgáltatás igénybe vevője fizetné az áfát). A nyugdíjas keresménye mentesülne az szja-n kívül minden egyéb közteher alól, emellett a tagsági jogviszony keretében a személyes közreműködése nem minősülne munkaviszonynak, így akár közszolgálatban is dolgozhatna a nyugdíja veszélyeztetése nélkül. Ráadásul a személyes szövetkezeti közreműködésért kapott adómentes ellenérték a mindenkori minimálbér erejéig nyújtható étel- és hasonló utalványok formájában nem minősülne ellenértéknek, így nem számítana be például a nők kedvezményes nyugdíjában részesülőkre vonatkozó éves összeghatárba sem (bár sokkal célszerűbb lenne ezt az összeghatárt teljesen eltörölni). Természetesen a félszázalékos nyugdíjnövelésre sem jogosítana a knysz-ben szerzett bevétel, de ez nem túl nagy ár a különösen kedvezményes bánásmódért cserébe.
Mindezeken túl az állam „szükséges és arányos mértékben” támogathatja ezeket a szövetkezeteket, bár ennek sem az indoka, sem a konkrét mértéke nem derül ki a javaslatból. Talán arra utal ez a kitétel, hogy a knysz egyfajta államilag támogatott nyugdíjas-munkaközvetítő szolgálatként működne, minden más formánál előnyösebb feltételekkel mind a kölcsönbe vevő, mind a kölcsönző szempontjából. Ezt a feltételezést erősítheti az a rendelkezés is, hogy a knysz tagja a személyes közreműködését a knysz által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás keretében is teljesítheti. Egy szövetkezetet már hét személy létrehozhat, de minden tagnak vagyoni hozzájárulást kell fizetnie, amellett kötelezően igénybe kell vennie a szövetkezet közösségi alapjából nyújtott szolgáltatásokat – ez sok nyugdíjast eleve visszariaszthat ettől az új formától, mielőtt megértenék, hogy ez számukra és hozzátartozóik számára nagyon kedvező is lehet. Az állami támogatás természetesen kiterjedhet akár a vagyoni hozzájárulás fedezetének megteremtésére is.
Az ördög persze a részletekben rejlik. Kíváncsian várhatjuk, milyen hatást gyakorol majd a nyugdíjasok munkaerőpiaci részvételére az új szövetkezeti forma bevezetése.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.