Németország gazdasági jövője

A következő német kormánynak öt kulcsfontosságú területen kell majd szembenéznie gazdaságpolitikai kihívásokkal. Ezek: a digitalizáció és az automatizáció, a demográfiai változások, a globalizáció, a klímaváltozás, illetve az európai integráció.

Ami a digitalizációt illeti, Németország az optikai hálózatok kiterjesztése iránti nagy lelkesedés és az új, nagyrészt szabályozatlan üzleti modellek (például a sharing economyt megtestesítő Uber és Airbnb megoldásai) okozta hatásokkal szembeni félelem között ingadozik. A német politikának azonban nem szabad reflexből reagálnia erre a helyzetre. Egy országos optikai hálózat kiépítése drága lenne, és nem hatékony, ezért ezt csak ott kellene biztosítani, ahol az infrastruktúrát valóban ki is használják. Továbbá a politikának a szabályozási törekvéseknél annak biztosítására kellene fókuszálnia, hogy az érzékeny digitális üzleti modellek és magánbefektetések ne ütközzenek akadályokba. Sokak félelme szerint a digitalizáció, illetve az automatizáció és robotizáció munkahelyek megszűnéséhez vezet. Erre válaszul sokan a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését sürgetik, amelyet a robotokra kivetett adóval együtt alkalmaznának.

Munkaerőhiány lesz

Egy ilyen intézkedés azonban szörnyű hiba lenne, a kihívások előtti kapitulációt jelentené. Ahelyett, hogy a lakosság nagy részét a mások által előteremtett transzferektől tennék függővé, a német politikának azt kellene biztosítania, hogy minden munkavállaló megkapja azt a képzést, amely a jövő munkaerőpiaci lehetőségeinek kihasználásához szükséges.

Valójában Németország lakosságának elöregedése és a munkavállalók csökkenő létszáma munkaerőhiányt fog okozni a következő években. A fennálló lehetőségek kiaknázása helyett a német politikai döntéshozók amiatt aggódnak, hogy még a jól képzett munkaerőre sem lesz hamarosan szükség. Ezen félelmek azonban alaptalanok. 1900-ban a német munkaerő 38 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, míg 2000-ben már csak 2 százaléka. A mezőgazdaság automatizálása mégsem vezetett tömeges munkanélküliséghez.

Németország demográfiai átalakulásának jelentős hatása lesz az ország államháztartására, és különösen a társadalombiztosítási rendszerére. A mostani parlamenti választás kampányában mindkét nagy politikai erő, a konzervatív uniópártok (CDU–CSU) és a Szociáldemokrata Párt is elvetették a nyugdíjkorhatár 70 évre történő emelésére vonatkozó javaslatot, habár nyomós érvek szólnak mellette.

Az állami nyugdíjrendszert megtámasztó nyugdíjkorhatár-emelést gyakran unfair megoldásnak nevezik, mivel a fizikai munkakörben dolgozóktól, így például az ápolóktól, gyári munkásoktól nem lehet elvárni, hogy 70 éves korukig dolgozzanak. Ezt a problémát azonban a magasabb bérek és a rokkantsági juttatások révén kellene kezelni, nem a nyugdíjrendszerrel. Továbbá a korai nyugdíjazás is opció lehet, ha a nyugdíjak mértékét annak megfelelően alakítják ki.

Versenyképességi nyomás

A globalizáció jelentős kihívásokkal is együtt jár – akár a migráció, akár a nemzetközi kereskedelem vagy a tőke- és információáramlás terén –, habár az elmúlt évtizedekben Németország erősen profitált belőle. Általánosságban az mondható el, hogy a globalizáció a nemzeti gazdaságpolitika mozgásterét szűkíti. Ez különösen igaz Németországra, mivel olyan nemzetközi megállapodásokat írt alá, amelyeket az Európai Unió egésze tárgyalt meg.

A határokon átívelő, növekvő mobilitás súlyos versenyképességi nyomás alá helyezte Németországot, melynek az a célja, hogy minél több olyan céget, illetve azok beruházásait vonzza az országba, amely magas fizetésű állások sokaságát hozza létre. Németország így hasznot húzhat az átlagnál magasabb képzettségű bevándorlókból, miután ők elegendő pénzt keresnek ahhoz, hogy több adót fizessenek be, mint amennyi állami juttatást kapnak. A tőke és a magas képzettségű bevándorlók vonzásához azonban Németországnak alacsony adókra van szüksége. Ez viszont csökkenti azon képességét, hogy az adózást a redisztribúció mechanizmusaként használja.

Németország ma még tudja finanszírozni a jóléti államot. Egy ennyire globalizált gazdasággal azonban nem alapozhat arra, hogy az állam majd az adóbevételekből finanszírozva betömi a társadalombiztosítási rendszerben keletkező jövőbeli lyukakat. Még fontosabb az a szempont, hogy Németország nem tarthatja korlátlanul alacsonyan az adókulcsokat, miközben bőkezű szociális transzfereket nyújt az alacsonyan képzett munkavállalóknak, különben a jóléti rendszere lényegében össze fog omlani. Emellett a berlini kormányzatnak együtt kell dolgoznia más országokkal, illetve az EU-val annak biztosítására, hogy a bevándorlást ne a jóléti juttatások megszerzése motiválja.

Ahhoz, hogy versenyképes tudjon maradni, Németországnak meg kell változtatnia a beruházásokra és az innovatív tevékenységekre vonatkozó adózási rendszerét. Emmanuel Macron francia elnök kormánya a vagyonadó leépítését és a társasági adó csökkentését tervezi. A svéd, a brit és az amerikai kormányzat is bejelentett már adócsökkentési terveket. A német kormány – akár tetszik, akár nem – nem mentesítheti magát a globális adóverseny hatásai alól. Az adóreform tervezésénél azonban nem engedheti meg, hogy bizonyos szektorok – nem utolsósorban az erősen digitalizált üzleti modellek – teljesen kikerüljenek az adózás alól.

Az emisszió csökkentése

A klímaváltozás a globalizáció egy másik vetületét jelenti, miután ezen a területen sem tud Németország önmagában egyedül tenni, a globális felmelegedés közös megoldásokat kíván. A német kormánynak együtt kell működnie európai partnereivel a globális klímamegállapodások tető alá hozása érdekében, miközben olyan intézkedéseket kell megvalósítania, amelyek csökkentik a klímaváltozás hatásait.

Az emisszió csökkentését célzó törekvések terén azonban figyelemmel kellene lennie a költséghatékonyságra is, mivel egyetlenegy klímaprogram sem lehet sikeres társadalmi elfogadottság nélkül.

Ebből a szempontból a szelektív beavatkozások – mint például a belső égésű motorok 2030-tól tervezett betiltása – kontraproduktívak lehetnek. Jóval jobb megközelítés lenne, ha a párizsi klímamegállapodás keretében a közúti közlekedésre kiterjesztenék az emissziós kvótákra vonatkozó európai rendszert, mivel ez lehetővé tenné, hogy az emissziócsökkentés a lehető legalacsonyabb költségek mellett történjen.

A következő német kormány előtt álló nagy kihívás az európai politikával kapcsolatos. Német­országnak jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy az EU leküzdje jelenlegi válságát, illetve mélyítse a belső piaci integrációját, fejlessze a közös védelmi és biztonságpolitikát, mivel csak így tudja az európai integráció kedvező hatásait biztosítani. ­Közös katonai beszerzések és a szorosabb operatív együttműködések jelentős hatékonysági előnyöket eredményeznének, és csökkentenék az uniós tagállamok költségvetésére eső terheket. Továbbá igen nagy szükség van az Európai Monetáris Unió reformjára. A következő válság kitörésének várása helyett Németországnak gondoskodnia kellene arról, hogy az európai bankok kevesebbet tartsanak maguknál a saját országuk államkötvényeiből. Azokban az esetekben, amikor az egyes tagállamok túl nagy adósságot halmoztak fel, a magánhitelezőknek – és nem más országok adófizetőinek – kellene állniuk az adósságátstrukturálás költségeit.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org