Immár más ligában játszunk
„Mikor elmúlik a dagály, gyorsan kiderül, kik fürdőztek meztelenül…” Talán ez az amerikai befektetési gurunak, Warren Buffettnek tulajdonított mondat tükrözheti legjobban a globális pénzpiacok elmúlt havi történéseit. A válság kitörése után hosszú ideig tartó dagály jellemezte a világ pénzpiacait. A meghatározó nagy jegybankok az Egyesült Államoktól kezdve Európán át egészen Japánig óriási mennyiségű többletlikviditást pumpáltak pénzügyi rendszerükbe. A jobbára általános eszközvásárlási programok keretében megjelenő új likviditás érezhető növekedési hatások helyett egyre inkább a magasabb megtérülést és nagyobb kockázatokat jelentő feltörekvő piacok irányába áramlott.
Az olcsó pénz időszakát sok ország az államháztartása, valamint a vállalati és lakossági hitelfelvétel külső forrásból való finanszírozására használta. A külföldi finanszírozás arányának emelkedése mellett gyakran még az adósságok denominációját is külső devizában – többnyire amerikai dollárban – állapították meg. A belső megtakarítások apadása mellett rendszerint gyors fogyasztás- és beruházásnövekedés jellemezte e gazdaságokat. Külső eladósodás, külföldi devizában denominált hitelek, nagymértékű költségvetési hiány, valamint a folyó fizetési mérleg hiánya, továbbá elégtelen belső megtakarítások. A gazdaságtörténet számos példával bizonyította, hogy az említett tényezők így együtt rendkívül veszélyes elegyet alkotnak. Ezek jellemezték Magyarországot is a 2008–09-es globális válságot megelőző időszakban, amelynek következményeiről utóbb már tudjuk, milyen katasztrofálisak és hosszan tartók voltak.
A globális likviditásbőség időszaka a piaci várakozások szerint egyre inkább a végéhez közelít. Az amerikai Fed már tavaly megkezdte mérlege szűkítését, amihez a következő másfél évben a többi nagy jegybank is csatlakozhat. Könnyen elképzelhető, hogy 2019 második felétől már nem az új likviditás beáramlása, hanem a globális likviditás szűkülése lesz jellemző. A visszahúzódó likviditás időről időre turbulenciát fog okozni a feltörekvő gazdaságok pénzpiacán. Ennek hullámait láthattuk az elmúlt hetekben is. A kérdés egyre inkább az lesz, hogy ki indult felkészülten fürdőzni, és kiket érint majd kellemetlenül az apály.
Leginkább a jelentős fizetésimérleg- és költségvetési hiánnyal, gyors hitelkiáramlással, számottevő külső adóssággal vagy épp magas inflációval küzdő országok válhatnak sérülékennyé.
Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben a kimagasló dolláradóssággal terhelt Argentína és az ikerdeficittel küzdő Törökország eszközei mutatták a legnagyobb értékvesztést.
Magyarország a válság után egészen más utat választott. A 2010-et követő stabilizációs időszak gazdaságpolitikai prioritássá tette a külső és belső egyensúly megőrzését, az adósságmutatók folyamatos csökkentését, továbbá a belső megtakarítások növelését. Az elmúlt években valamennyi területen jelentős és tartós fordulatot sikerült elérni. A fegyelmezett költségvetési politika és a dinamikus növekedés mellett az államadósság trendszerűen süllyed, miközben folyó fizetési mérlegünk minden mértékadó elemzés szerint tartósan nagymértékű többletet mutat.
A 2009-ben még a GDP 60 százalékát kitevő nettó külső adósságunk 2020-ra teljesen eltűnhet.
A lakossági frankhiteleket sikeresen kivezették. Az infláció alacsony szinten alakul, s immár a növekvő hazai megtakarítások is stabil finanszírozási forrást jelentenek. Az elmúlt évek stabilizációs lépéseivel hazánk elérte, hogy a makrogazdasági fundamentumok alapján is visszakerülhettünk a visegrádi országok csoportjába, ahová a 2000-es évek elejéig tartoztunk. Ügyelnünk kell rá, hogy a közelgő pénzpiaci apály időszakában is végig e biztonságosabb sziget részei maradjunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.